Az nem újdonság, hogy kurucéknál nagyon elgurult a gyógyszer. Most éppen a melegekre szálltak rá, elvégre a zsidócigány összeesküvés legfontosabb pontja, hogy elbuzisítják a szittyamagyarokat hogy elfoglalják a hazát. Komolyan, most nem viccelek és nem forgatom ki, ez az elmélet, teljesen készen vannak. Ezzel mondjuk együtt lehet élni mint a sztálinista dédpapával, ha csak szájaskodnak, sok vizet nem zavar, csak néha kicsit égő, hogy ilyenünk is van. Most azonban két új fejlemény is van. Tomcat még csak hetero szembesétálgatásra hívja az embereket, hát tegye. Szerinte ettől majd a melegek jól elszégyellik magukat amiért melegek és többet nem sétálnak. Mondjuk én nem igazán értem, hogy a kéttucat táncosfiúként dolgozó emberre ez mekkora hatással kéne legyen, vagy az egy-kétezer normál öltözékű, párjával békésen és nyugodtan együttélni kívánó felvonuló kéne megváltozzon attól, hogy szembe is sétálnak párok, de ez most mindegy is. A Magyar Önvédelmi Mozgalom és a Budaházy-Toroczkai duó ugyanis már nem csak sétálgatásra hív, hanem arra, hogy “hunnia serege” védje meg a fővárost, azaz “támadnunk kell! Felkészülten, összehangoltan, kiszámíthatatlanul, elszántan és keményen!”.

Remek lesz, előre látom. Egyelőre úgy néz ki, hogy vidéken leszek egy nemzetközi humanista találkozón dekkolva, szóval ezúton szeretném elmondani, hogy elmehetnek a fenébe. Magyar emberek magyar emberekre támadnak magyarságukat bizonyítandó? Merthogy majd ők megmondják, ki a magyar? Meg ők tudják ki a keresztény? Tehát kimennek, köztük rengeteg ateista-materialistával és megtámadják a vonulókat, köztük a keresztény melegeket is? Ehh, reménytelen az egész kérdéskör. Rengeteg olyan nemzeti radikális van, akivel lehet szót váltani, kérdés-válasz-agyműködés, legföljebb baromira nem értünk egyet és kiakadunk a másiktól. De ezek? Pörögnek ebben a “mindenről a buzizsidócigányszektáskommunistaliberális szabadkőműves összeesküvés tehet” témában, amibe persze mindenki beletartozik, aki nekik nem tetszik. (Én spec tiszteletbeli zsidóvá és meleggé lettem avatva általuk, ezúton is köszi.) Csak azt nem értem, mitől félnek ennyire? Mindenkinek vannak olyan dolgok a világon, amik nem tetszenek. Bárki csinálhat egy blogot, felteszi ami vicces, haverjaival körbeülik a fotókat és commentben körberöhögik őket oszt jól van. De mi az, ami konkrét cselekvéshez elég motivációt jelent? Ennyire rossz szittyamagyarnak lenni, hogy ha nem írtanak ki minden mást, akkor senki nem választaná? Vagy attól félnek, hogy jönnek a buzik és elkapják tőlük a buziságot? Vagy hogy a gyerekeik elbuzulnak attól, hogy elrettentő példának való táncosfiúk riszálását látják? (Azt már meg sem kérdem, hogy és az rossz lenne-e, mert ez olyan, mint az egyszeri vicc: “Milyen jó, hogy utálom a répafőzeléket, mert ha szeretném, rengeteget ennék belőle, pedig nagyon utálom”.) És egyáltalán, honnan jön ez a melegeket csak mint “fartúró” aposztrofáló szóhasználat? Ezek szerint a hetero pasik “puncibaszók”? Már bocsánat, de én heteróként nem elsősorban a szexuális aktus technikája alapján definiálom magam, hanem elsősorban az alapján, hogy kik felé érzek bizonyos fajta érzelmi és testi vonzódást. És láss csodát, persze a melegek is így vannak vele. Mindenkinek meg vannak a preferenciái, hogy milyen emberrel tudja elképzelni a jövőjét, ki lehetne a testi-lelki társa. Akkor honnan jön ez az análszexfóbia? Jóleső érzés vizuálisan elképzelni olyan dolgokat, amik utána a saját nemtetszésünket váltják ki és ezért utálhatunk másokat? Vagy nem értem… Mármint kettőnél több agysejt nem nagyon kell hozzá, hogy összetegyük a dolgokat. 1) a melegek polgári házassághoz való jogot szeretnének, nem kapnak, ezért (is) vonulgatnak. 2) “Mi” ezt persze nem engedjük nekik, hiszen ugyan nem fogadjuk el a polgári házasság intézményét, csak az egyházit, de azért jól jogunk van megmondani, hogy ehhez mégis joguk van-e. Eddig is baromság, de legalább tudom követni. De hogy jön utána a hosszú távú konzervatív kapcsolatban élni kívánó melegekkel szemben az “ezeket csak egymás farbadugása érdekli” gondolat? Error, error. Legalább döntenék el, hogy most akkor szeretnék-e, hogy a melegség csak liberális-szabados formába kényszerítve működhessen, vagy azt akarják fájlalni, hogy a melegek egyben szabadosak is, mert ez így nettó hülyeség. Van sapka, nincs sapka. Persze az is egy álláspont, hogy buzinak lenni rossz, ne legyenek buzik, legyenek inkább heterók. Namost én nem akarok nagyon kötözködni, de ezek szerint ez egy jó ötletnek tűnik, hogy embereket arra kényszerítsünk, hogy a szexuális preferenciáikkal nem egyező nemű partnerrel kezdjenek? Nekem személy szerint nem tűnik annak, én örülök neki, hogy maradhatok az általam ösztönösen választott nemnél (jelen esetben ugye ez a női nem), szóval értékelném ha ez a joga a jövőben is meglenne mindenkinek. Na, ezt zárjuk is le, pointless. Remélem senkinek nem esik baja.

Ami viszont érdekesebb, az a “liberális fenegyerek” tótawé (aki igaziból persze erőteljes autoriter elitista konzervatív ideológiát tol) is átveszi a szélsőjobb “semmi bajom a buzikkal csak ne látsszon rajtuk” gondolatmenetét. W, WTF? A stílus persze sziporkázó, brilliáns, de ez nem menti a tartalmat. A “negyvenéves férfi aki hatvanéves nőnek öltözik” az már gáz? LMBT-ből az LMB jöhet, a T mint transzvesztita/-szexuális pedig még a melegek által is legyen kitagadva? Disztingváljunk már egy picit, hogy miről is beszélünk. Mert van egyszer a kamionokon táncoló, éjszakai bárokban sztriptízből élő táncosfiú. Ő egy tétel. Simán osztom a véleményt, hogy finoman fogalmazva is roppantul szerencsétlen az ő szerepeltetésük, kb mintha feminista felvonuláson gogotáncosnők ráznák amivel a jóisten megáldotta őket. A transzvesztita és transzszexuális közösség meg azért egy nagyon másik tétel, ne keverjük össze őket. Elég átok az az embernek, ha nemi identitásához képest ellenkező nemű testben kell élnie. Goldie Hawn csinált belőle istenes vígjátékot, a való életben viszont ez nem fenékig móka és kacagás. Kívülről könnyű azt hinni, hogy itt egy pasi és nő akar lenni (vagy fordítva, de az kevésbé feltűnő), de a valóság az, hogy van itt egy nő (vagy pasi) aki bele lett helyezve egy pasi (vagy nő) testébe és ennek nem annyira örül. Megintcsak magamból indulok ki: én elég frankón érzem magam azzal, hogy nem kell olyan nemű testben élnem, amivel nem érzek közösséget, hadd legyen már meg másnak is esélye erre. Persze, értem én, ha nem tetszik, sokaknak a hatvanéves borostás-ádámcsutkás nő nem a szexideálja (ha már megint a legrosszabb helyzetet akarjuk valamiért vizualizálni, ez valamiért komoly vesszőparipa), de ugye akkor innentől azért nem állunk neki az összes csúnya embert elzavarni a közterekről? Akkor pedig legyünk egy kicsit következetesebbek pls. A transziknak bőven elég problémájuk van maguktól is, igazán nem hiányzik nekik, hogy összemossuk őket a szexuálbiznisz táncosfiúival. Arra hivatkozni pedig médiamunkásként, hogy a média meg “persze” hogy nem törekszik a reális tudósításra, hanem szenzációhajhász módon eltorzítja a közvetítést túlhansúlyozva az exhibicionalista elemeket, meglehetősen cinikus hozzáállásnak tűnik…

Update1

A cikk eredeti helyén kommentben ezt még több dologgal kiegészítetettem.

Sok meleg is van, aki nem támogatja a felvonulást. Elég ambivalens ez a dolog, elmondom miért.
Az LMBT kulturális fesztivál egy 3-4 napos rendezvény, aminek záró vagy nyitó eseménye szokott lenni a felvonulás. A fesztiválon rengeteg kerekasztal-beszélgetés, előadás, doku- és művészfilm-vetítés stb. szokott lenni. A témák érintik a mindennapokat, életvitelhez kötődő dolgokat, jogi és politikai témákat, lelki-pszichológiai aspektusokat. Mondom, 3-4 napon keresztül. És ezen fesztivál egy programja a felvonulás. Meleg Büszkeség Napja névre hallgat, de sokan inkább Meleg Méltóság Napjának szeretik hívni, hiszen ennek a célja az, hogy elmondják, melegnek lenni ugyanolyan állapot mint nemmelegnek lenni, semmi okuk a szégyenkezésre és bújkálásra és semmi mást nem szeretnének, mint az alapvető emberi jogaik tiszteletben tartását társadalmi és jogi szinten. Erről szólnak a beszédek is, melyeken nem csak melegszervezetek szoktak felszólalni, hanem emberijogi témákkal foglalkozók is, így volt, hogy én is mondtam beszédet. A felvonulás apropója az 1969 júni 28-i Stonewall Inn lázadás, amikoris egy meleg kocsma közönsége elunta, hogy a new yorki rendőrök állandóan zaklatják, ok nélkül letartóztatják, megalázzák és megverik őket, szembeszálltak az aktuális razziával és napokon keresztül több ezer ember gyűlt össze és tartotta a frontot még akkor is, amikor a speciális egységeket vetették be ellenük. Ez az esemény volt az, ami az addig gyerekcipőben járó LMBT mozgalmaknak erőt adott, éppen ezért emlékeznek erre minden évben.
És ezekről mennyit hallasz, olvasol a sajtóban? Semmit. Egyszerűen a sajtó számára nem téma, nekik botrányos dolgok kellenek, ezt tudjuk.
De itt jön be az átlagember felelőssége. Hogy ha valamiről véleményt akarok formálni, akkor utánanézek. Ez nem azt jelenti, hogy meghallgatom azokat, akik utálják a vizsgálódásom tárgyát és kész, hanem olvasok, keresek, neadjisten beszélek azokkal, akik szervezik ezeket az események, hogy miért és miket csinálnak, mit gondolnak azokról a véleményekről, amik elhangzanak ellene. Persze ez nem kötelező. Szabad országban élünk, mindenkinek szabad joga van információ nélkül döntéseket hozni. De jelenleg ez okozza a problémát. Azon emberek nagy része, aki felháborodva követeli a vonulás betiltását, semmiféle érdeklődést nem tanúsít a téma iránt, nem áll szándékában megismerni, semmi ilyesmi.
(Egy, a többségi társadalom ellenszenvéről szóló kommentre reagálva:) Amikor viszont elkanyarodunk a politikusok döntéshozó mechanizmusai felé, akkor már egy érdekesebb témát pedzegetünk, történetesen, hogy a demokrácia és az emberi jogok érvényesítése hogyan egyeztethető össze olyan esetekben, amikor a tömegek igénye ellentmond egymásnak.
Itt ugyanis látnunk kell, hogy amikor demokráciára hivatkoznak emberek, akkor jellemzően a többségi demokráciát értik alatta, egy olyan önigazgatási rendszert, ami szerint 50%+1 fő bármit megtehet, akár az 50%-1 fő kárára is. Ez tényleg valós probléma lehet olyan esetekben, amikor A és B közül kell választani, mindkét választás érinti a 100% életét és nincs C út. Ez azért meglehetősen ritka, általában ugyanis csak szándék kérdése C, D és E utakat találni, valamint nagyon sok esetben a döntés nem érinti jelentősen az emberek többségének életét. Ha mondjuk egy határmenti városunk dönteni akarna arról, hogy ő inkább a szomszéd országhoz csatlakozna, az elég közel lenne ehhez a szituhoz, hiszen közigazgatásilag vagy hozzánk tartozik vagy a szomszédhoz, nincs átmenet és a döntés a teljes közösség életét alapvetően befolyásolja. De ez egy elég ritka eset azért, nem?
Ennél sokkal jellemzőbb példa azon belvárosi kerületek esete, ahol a lakosság támogatásával elválasztó karfákat helyeznek ki a padokra, hogy a hajléktalanok ne feküdhessenek oda. Ez konkrétan úgy zajlik, hogy jönnek a lakosok, hogy nem tudják használni a padokat. Az önkormányzat kitalál egy ilyen “megoldást” és megkérdezi a helyieket, hogy ez így jó lesz-e. Hát persze, hogy nekik jó lesz, ők erről tudnak csak nyilatkozni. Az önkormányzat viszont két dolgot nem vesz figyelembe. Az egyik, hogy törvény általi kötelezettsége (lenne) a hajléktalanellátás. Azaz ha hajléktalanoknak padokon kell aludniuk az azt jelenti, hogy az önkormányzat nem teljesítette alapvető kötelezettségét. A második pedig, hogy a kerületi hajléktalanok is helyi lakosok egy csoportja, mint mondjuk a helyi operaénekesek vagy sajtkészítők (nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire), akiknek tevékenysége szintén lehet, hogy sokakat zavar, mégsem állunk neki megakadályozni egymást. Ennél a példánál is az látszik, hogy alapvetően a “demokráciát” csak mint alibit használja az önkormányzat, aki legalapvetőbb szociális feladatát sem látja el. Ez a kérdés akkor lenne érdekes, ha minden hajléktalan embernek a kerületben elérhető lenne a törvény által előírt minimum, és ők mégis a tiszta és biztonságos menhely helyett a padon akarnának fetrengeni az esőben. Ekkor jöhetne ugyanis az, hogy a lakosok többsége ezt nem szereti, egy kisebbség meg ragaszkodik hozzá, akkor jöjjön a kompromisszum, hogyan lehet megvalósítani, hogy aki ücsörögni akar az is tudjon, aki feküdni, az is. Mert itt is ugye arról van szó, hogy ha 1db padot nézünk, akkor vagy-vagy, nem tud rajta egyszerre hajléktalan feküdni és nagymami ülni. De lehet mondjuk több padot kihelyezni (ez persze sérti a milliós kenőpénzeket fizető vendéglátósok érdekeit, de tegyük fel, hogy ilyen nincs is).
A melegek esetében viszont nincs szó semmi ilyesmiről. Nincs érdeksérelem. Ha házasodhatnak, attól nem ér kevesebbet mások házassága, ez nem így működik. Ha így működne, akkor a házasság kevesebbet érne attól, hogy alkoholisták, bűnözők, pszichopaták vagy “csak” asszonyverő barmok is házasodhatnak. (Jegyzem ők pl nem csak polgári házasságot köthetnek, amit a melegek is szeretnének, hanem a kategyh sem kíván akadályt gördíteni az elé, hogy Isten által is szentesítsék ezen ötletüket.) Ez az egyetlen pont, ahol érdeksérelemre szoktak hivatkozni az ellenzők, itt is tévesen, az összes többi érv pedig a “mindenki éljen olyan életet, ami nekem tetszik” nehezen védhető kategóriába tartozik. Én tökre megértem egyébként az ellenzőket, hiszen van bennük egy nagyon mély undor a meleg élet egyik (nem AZ, de az egyik) fontos területével kapcsolatban, ami az azonos neműek közötti szexuális kapcsolat. Ez tökre érthető, minden embert taszít valamilyen téren bármi olyan szexuális tevékenység, ami nem a sajátja. Nyilván, ha nem taszítaná, hanem vonzaná, akkor ő is azt választaná. (Persze vannak, akik inkább ezt elnyomják, ők nyilván éppen ezért nagyon utálni fogják azokat, akiknek nem “kellett” elnyomniuk saját magukat, így létrejönnek azok a homofóbok, akik mondjuk 20 év melegellenes kampány után fiúvécében ajánlatokat téve buknak le…) Őszintén szólva engem sem vonz a pasiszex képe. Sőt. A nők egy jelentős részével folytatott szex képe sem: ők azok, akik kor, súly, megjelenés, szellemi kapacitás stb. miatt egyszerűen nem zsánereim. Ez tök természetes, remélem. Egyszerűen azt kell látni, hogy a világban rengeteg olyan dolog van, ami bárki számára nem szimpatikus, de nem jelent hátrányt senkinek, és egyszerűen semmi jogunk nincs beleszólni. Az nem érv, hogy ne vonulgassanak, legyenek otthon furák de ne vigyék ki az utcára mert nem felelnek meg az ideálomnak. Könyörgöm, tegnap direkt figyeltem, kb 10 emberből 1 felel meg halványan az ízlésemnek azok közül akik az utcán sétálnak és 2-3 kifejezetten bántja a szépérzékemet. És? Létezik bármi olyan erkölcsi jog, miszerint minél finnyásabb valaki, annál több joga van megtiltani másoknak, hogy nézzenek ki és mit csináljanak? Van egy határ, amit törvény is véd, miszerint a nyílt pornográfia és meztelenkedés köztereken tilos, éljen, támogatom, kezdjük mondjuk a felújítós hálókon megjelenő 20m magas átlátszó fehérneműs lányok képeinek eltávolításával ha ezt látjuk a legfontosabb témának.
Long story short. A valódi demokrácia nem szabad a többség diktatúrája legyen, hanem egy mindenki számára egyenlő módon, emberi jogokat figyelembevévő demokráciát kell jelentsen. Ebben az országban az emberek 70%-a elutasítja, hogy piréz bevándorlókat fogadjunk be, miközben ez egy kitalált népcsoport, semmi negatív élményünk nem lehet velük szemben, de csakazértse. (http://www.pirez.hu/cikkek.html ) Poltikusaink viszont nem ebben érdekeltek. Vannak országok, ahol a parlamentben 6-10 párt ül, lehetőséget adva a különböző kisebbségi érdekek képviseletére. Nálunk két nagy tömb van, akik minden erővel akadályozzák a politikai sokszínűség erősödését, ebben a helyzetben viszont “kénytelenek” populáris, többség kedvét kereső politikát folytatni. Szóval én azt mondanám, hogy a melegek ügye sem szétválasztható a képviseleti- és média-”demokrácia” hazai válságától, önmagában nem oldaná meg a problémát, ha a transzgender társaikat megreguláznák, sőt, csak erősítené ezt a folyamatot.
Persze hogy azt továbbra sem értem, hogy hogy kerülnek striptíztáncosok a kamionokra…

(A rózsaszín keresztes Bibliával obszcén mozdulatokat bemutató fellépőre vonatkozó kommentre reagálva:) Rózsaszín keresztes pap: Igen, ez tényleg gáz. A táncosfiú kategória, amiről többször jeleztem, hogy szerintem annyira illik a melegfelvonulásra, mint kurvák a feminista tüntetésre. De ő még ráadásul közülük is csak egy darab ember. Kétezerből egy, azaz 0,05%. És mire hivatkozva akarják megvédeni budapestet a buziktól fajmagyarjaink? Erre az egy emberre. Most ugye nem hisszük el, hogy tényleg csak ezzel van bajuk? A rózsaszín kereszt kiragadása tipikus műbalhé elem, alibi. Igen, gáz. Igen, a melegek nagy része szerint is gáz. Gondolom a szervezők szerint is az, csak ha jól sejtem, azért nem tudtak ott és akkor fellépni ellene, mert a felvonulás (kamionok) költségét meleg szórakozóhelyek állják, akikkel ezáltal szerződéses viszonyban vannak, a magyar jogrend meg ugye nem támogatja a szerződésben nem szereplő paraméterek (mint az elfogadható öltözék) számonkérését. Én biztos vagyok benne, idén jobban odafigyelnek rá.

De írod, hogy a szervezőknek kéne jobban odafigyelni, hogy ne karnevál jusson az emberek eszébe. Pont erre írtam a médiáról és az érdeklődés hiányáról korábban amit. Ha csak az jut el az emberekhez, ami karnevál, akkor mi a megoldás? Mert ha senki nem tud a többnapos fesztiválról, akkor biztos, hogy a felvonulást is be kéne süllyeszteni a többi program láthatatlansági szintjére? (Nem hiszem amúgy, hogy bármi választ találunk erre, a médiabarátság bármilyen aktivista körben mindennapos kérdés: mi az, ami már elkurvulás és provokáció és mi az, ami figyelemfelhívás…)

(Kommentre reagálva, amiben "józsibácsi" van kiemelve, akinek nincs nete, nyilván hogy információk nélkül zsigerből nem a valódi helyzetre, csak a médiában megjelenő torzításra tud reagálni, arra viszont reagál is.) A józsibácsis példa nagyon jó és fontos. 21. század európája és akkora a digitális analfabétizmus, hogy mutogatni lehetne. Erről persze pont nem józsibácsi tehet, hisz ki a fene szeretne megtanulni valamit, amit nem ismer és nem tudja, mire lenne jó. Erről megintcsak szeretve tisztelt politikai elitünk tehet, aki 20 éve olyan ívben tesz a vidékre minden téren, hogy ihajj, így az internetpenetrációra is. Itt pl van egy tök jó kezdeményezés: http://index.hu/tech/net/wifa8557/ Vajh nem segítene az átlagemberek informáltsági szintjén, ha ez mostanra mondjuk egy tízéves kormányzati projekt lenne? A zinternet mára már olyan, mint mondjuk a rádió, alapvető tájékozottsági és műveltségi szakadék kezd kialakulni azok között akik hozzáférnek és akik nem, amik aztán gazdaságilag és az ilyen társadalmi problémákban is jelentkeznek.

Az életszínvonal és a társadalmi intolerancia között meg mindig is egyenesen arányos összefüggés volt. Egyrészt az emberek nyilván feszültebbek ha egyre nagyobb problémákkal kell megküzdeni, másrészt meg mindig lehet találni bűnbakokat, akikre rá lehet kenni, hogy ők tehetnek mindenről. Amit említesz, hogy vidéken egyre szarabb az élet, azt abszolút vágom, kábé nyílt titok mindenki előtt, aki kicsit is odafigyel arra, hogy mi zajlik Pesten kívül. A gáz az, hogy politikusaink nincsenek közöttük. Pesten és a nagyvárosokban is egyre nagyobb a gáz, az emberek egyre jobban beszűkülnek ebbe a “túl kell élni bármi áron” mentalitásba, de mi legalább a lehetőségek sűrejében vagyunk. A vidék meg kiesik, őket nem látjuk nap mint nap, felületes bohém mentalitású intelektüellek számára ez csak problémás parasztok hőzöngése, amit Demszky notraktor táblái megoldanak. A nagy pártoktól sok jót megint csak nem várhatunk, tesznek ők rá magasról. Parlamenti választásoknál érdekes nekik, hova szavaznak a parasztok, de önkormányzati képviselőt városokon kívül már nem igazán indítanak, úgysincs mit ellopni… Én mindig azon sírok, hogy minimális ráfordítással bio- és bornagyhatalom lehetnénk, ehhez képest importország lettünk, de gondolom ez utóbbiról te is tudnál mesélni…

A megéri-e téma szerintem is felvetendő, én legalábbis konkrétan mindig mindent állandóan megkérdőjelezek. Amit én csinálok. Másokat is kritizálok akár, de ha valaki aktívabb egy témában, akkor nem állok neki megmondani, mit és hogy kéne. Nem is látok mindent, nem is vagyok tévedhetetlen stb. Én pl a bulvármédia paradoxonra még mindig nem tudok megoldást. Csinálnak négy napos kispolgári fesztivált és a kutya nem tud róla, nincs demonstratív értéke, nem számít be a nyomásgyakorló-véleményformáló kalapba. Ha vonulnak, akkor meg rázúmol a média a furákra és akkor mindenki arra veri magát, hogy ezek betegek. Nézd, ha lenne kispolgár-konform vonulás, arra is kimennék. Ha azok a melegek, akik azzal vádolják az évtizede aktivistáskodó szervezőket, hogy önkényeskednek, csináljanak alulról jövő politikai kezdeményezést, kimennék. De ilyenek nincsenek. Ha elviseltem, hogy Gyurcsány és Seres “éljen az Iraki háború” Laci mellettem demonstrál a Hollán Ernő utcában a raszizmus ellen, akkor ennek a szubjektív árnyoldalait is elviselem.

Amúgy alakul megint a civil hollános kör, Tilos rádió, Judapest, Kettős mérce stb formációk itt is terveznek meg jelenni, ami király, végre nem csak a melegek - humanisták - néha zöldek - néha fiatal szadeszosok lesznek kint.

Andrassew meg… Az IH első főcímben történő megjelentetését ennek köszönhetjük, Andr a Népszavában küldött el minket a fenébe a Judapest szerkesztőjével együtt… :+) De ez megintcsak a médiaprobléma. Van ami hot topic, van ami nem. Olyan, mint az éhségsztrájk. Több hónapja zajlik a kampány, az érdemi része pont nem az éhségsztrájk volt. Mégis, mennyi cikk jelenik meg bármi más tevékenységről? Nulla. Nyilván, értem én, hogy nem lehet cikket írni abból, hogy bejött háromszáz aláírás meg írtam két postot a blogomba, de akkor jövünk a figyelemfelhívással. Amire az adekvát reakció: miért kell első lépésként éhségsztrájkolni, miért nem próbáltok valami mást? Vagy amikor egész évben pörgünk oktatás/erőszakmentesség/szociális jogok/tolerancia/fenntartható fejlődés témában, majd évente egyszer csinálunk egy békejelet, akkor mindig megjelenik egy rakat retardált és kikiált minket gyurcsány bábjainak, mert ha nem azok lennénk, akkor nem hülye békejeleket csinálnánk, hanem mozognánk oktatás/erőszakmentesség/szociális jogok/tolerancia/fenntartható fejlődés témában. Ez van, nem kell szeretni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni.