Csak éppen törvények vannak ellene.

Olvasom, hogy a “kedvenc” törvényhozásom tiltani szeretné itthon is a magáncélú másolását zenéknek-videóknak, ami eddig legális lehetőség volt.

Közben belefutottam az IsoHunt, az egyik legnagyobb torrent-kereső üzemeltetőjének cikkjébe (angol), ahol azt vesézgeti, hogy mennyire irrális már az a törvényi szabályozás, ahol egy anya jogot sért azáltal, hogy feltölti a táncoló kislányáról készült videót -ugyanis a kislány Prince zenéjére táncol, innentől megosztás, jogsértés, fúj, mint abból konkrétan ügy is lett. A cikk végkövetkeztetése, hogy a copyright ugyan szükséges lehet valamilyen formában, a mostani azonban teljes mértékben elavult, tarthatatlan, nem életszerű és egyszerűen nem tartják be az emberek. Nem érzik azt, hogy “lopnának”, hiszen senkinek nem lesz kevesebb, ők is visszaosztják amit kevernek belőle, ami tetszik nekik, azt meg úgyis támogatják azzal, hogy megveszik.

És ebbe a gondolatmenetbe csatlakoznék én is be. Évtizede internetezek, ahogy jelentek meg a különböző letöltési lehetőségek, úgy kezdtem el én is használni őket. Böcsületes gyerek vagyok, ne éhezzen miattam senki, ami csak tetszett, a letöltött zenék vagy filmek közül, azt megvettem. Hülye érzés elsőre letölteni a dalok.hu-ról egy albumot ezerötér’ mp3 formátumban, majd törölni a warezolt mp3-at és a helyére másolni a megvettet, de aztán lejön a feeling, hogy erről szól a dolog: valami tetszik, azt támogatom.

Filmekkel, játékokkal is lennék így szívesen. Letöltök filmet, megnézem, ha tetszik és szélesvásznat igényel, akkor irány a mozi. Persze időm sosincs rá, de ami nagyon olyan, azt megnézem valahogy. Ez a része működik is a dolognak, hála az égnek itthon is főleg felirattal adják a mozik a filmeket, azaz élvezhetem az eredeti hangot. Na de DVD-n? Megjön, megveszem és nincs rajta az eredeti hang? Vagy olyan minősége van, hogy elsírom magam tőle még én is? Vagy eleve el sem hajlandó indulni bizonyos DVD lejátszókkal, annyira túlbiztosított másolásvédelme van ugyanis? Ha letöltöm, akkor az általam választott formátumban, az általam választott nyelvekkel kapom meg, arról nem is beszélve, hogy gyakran itthon vagy egyáltalán nem lehet kapni őket, vagy csak valami más verziót (vágás pl.), mint amit én keresek.

Játékokkal hasonló a helyzet. Keveset játszom (idő ugye), akkor szeretnék valami jóval. A piac azonban olyan, hogy bármely kategóriában 10 játék közül 8 kuka. Hagyján, hogy nagy részük fejlesztésileg buta, használhatatlan az irányítás, tíz évvel ezelőtti technikai megoldások stb stb, de gyakran fizikailag nem indul el. Vagy a filmeknél is említett másolásvédelem figyel be, vagy valamely alkaterészt nem ismeri föl a minden elméleti paraméternek megfelelő gépemben, vagy állandóan fagy, vagy bármi egyéb vicceset produkál. 10-ből 8, mondom megint. Amikor letöltök, ugyanabból a játékból több különböző verziót is tudok tölteni, különböző játékokat tudok kipróbálni és öt perc után törölni. Aztán ha valami megtetszett és működik, akkor el is vagyok vele egy darabig.

Jól látható, hogy mindkét esetben azért kéne fizetnem sokat és sokszor, hogy kapjak valamit, amit utána egyáltalán nem tudok használni, mindezt úgy, hogy nincs lehetőségem a kipróbálásra. Miközben abszolút szívesen támogatok bármilyen készítőt, nehogy miattam haljon már éhen valaki. De egyelőre ez úgy néz ki, hogy megveszek valamit a boltban mintegy támogatást nyújtva a készítőnek, amit használni nem fogok tudni, aztán letöltöm a netről ingyen azt, amiért az előbb fizettem, hogy nekem is jó legyen. Ha mindig mindent meg kéne vennem, akkor viszont azokat sem fogom megvenni, amiket jónak tartanék. Ugyanis nem fogom tudni, melyek azok, mert az biztos, hogy nem leszek hajlandó 8 borzalmat megvenni azért, hogy két másikról kiderüljön, hogy egész jó.

Szóval elvileg nem tudhatom előre, mi az, amit megveszek, hiszen a reklámok, előzetesek és demóverziók nem alkalmasak ennek eldöntésére. Nincs lehetőségem panasszal élni ha valami nem stimmel, nem cserélhetem vissza, nincs garanciális javítás, senki nem garantálja, hogy legalább működni fog ha valamiért pénzt adok. Ha mégis megveszek valamit, az persze nem lesz az enyém, nem adhatom kölcsön barátaimnak, nem nézhetjük meg együtt a klubunkban, mert azzal törvényt sértek. Ez így nem jó nekem állampolgárként, de nem lesz jó (konkrétan nem jó már most sem) az előállítóknak sem mert rohamosan csökken a forgalmuk.

Mindez azért, mert az előállítók hisznek benne, hogy az emberek nem adnának pénzt valamiért, amit már kipróbáltak. Ez egy hit, méghozzá elég negatív az emberekre és a termékekre nézve. Azt mondja az emberekről, hogy nem támogatnának valamit, ami szerintük jó és azt mondja a termékre, hogy ezt úgysem támogatnák az emberek, ha tudják milyen. De ezen a helyzeten büntetőtörvényekkel nem lehet változtatni, az az idő elmúlt. Nem lehet a fél világot megbüntetni. Konkrétan minden létező ismerősömnek van nem jogtiszta terméke, ebbe beleértve informatikafób nagymamámat is. Ahogy a pallosjog, a nemesi előjogok és sok minden más túlhaladottá váltak, úgy az elektronikus szórakoztatáson belüli “fizess azért, hogy kipróbálhasd” elmélet is meghalt, konkrétan az internet ölte meg. Az az internet, ami egyben létrehozott egy “fizess azért, mert tetszik, amit kaptál és szeretnéd, ha még ilyeneket csinálnánk” elméletet is, ami rengeteg alulról jövő fejlesztésnél, online szolgáltatásnál működik. De meghalt az “én mondom meg milyen módon élvezheted a megvett dolgaidat” is. Ha ugyanis a neten találok spanyol filmet angol felirattal HD minőségben, és nekem pont ez kell, itthon viszont csak magyar nyelven DVD minőségben lehet kapni, akkor ez sehogy nem lesz versenyképes.

A helyzet a büntetéstől nem fog megváltozni. Új terjesztési, reklámozási és finanszírozási modelltől fog megváltozni. Ha mindent kipróbálhatok és csak azért kell fizetnem, ami tetszik. Ha nem működő dolgok megvétele miatt nem érhet kár. Ha megoszthatom másokkal, ami nekem örömet okozott. Ha érezhetem, hogy nem a véremet akarják szívni, hanem azokat az embereket támogathatom, akik létrehoztak valami szívemnek kedveset. Ha szabad kezet kapok a nekem megfelelő formák kiválasztásában, hogy minél nagyobb élvezetet nyújtson az, aminek létrehozataláért egyesek rengeteg dolgoztak. Ha végre azt érezhetem, hogy nem bűnözőként kezelnek (aki akár becsületes is tud lenni ha rákényszerítjük), hanem becsületes emberként, partnerként, akinek érdeke egy jól működő struktúra fenntartása.

Nem mondom, hogy ez lenne a világ legnagyobb problémája, nem is szoktam róla írni, de szerintem jól szimbolizálja a hatalom-vs-átlagemberek viszonyt a jelenlegi helyzet és mindenképpen egy ostoba, összeomló és zavaró jelenségről van szó.