Aprócska remény
Kopiás Attila Steve 2010.12.21. 22:01Bő két hónapja volt cikk az urbanistán róla, hogy brutális kinézetű láncokkal zártak el a Hajós utcában egy elhagyatott üzlethelyiség előtti helyet az ott aludni szándékozók elől, amin viszont valaki annyira felháborodott, hogy levágta a láncokat. (Ránézésre nem tudom megmondani, hogy a kár szabálysértési értékhatár alatti, vagy fölötti, mindenesetre az illető méltó büntetése ettől függően maximum 90 nap elzárás vagy 1 év börtön.) Itt lakom én is a környéken, néha jártam arra, üres volt a placc, jó ideig semmi sem változott.
Ma éppen a Kürt utcai melegedőből jöttem haza (A Város Mindenkiének van ott heti rendszerességű infótalálkozója érdeklődőknek), amikor az éjjelnappaliban összefutottam egy hajléktalan emberrel. Látásból ismertem, az Arany János utcai CBA előtt szokott állni, segítve a félvak mozgásérzékelőn fennakadó vásárlókat. Barátságos forma, párszor váltottunk már 1-2 szót, de még soha nem beszélgettünk. Most láttam a cuccain, hogy utcán alvásra van berendezkedve, épp automatás forró csokoládéért jött be, hogy kicsit átmelegedjen. Megszólítottam, érdekelt, hogy hogy viseli a hideget, tud-e az új szabályzásokról, ilyesmi, elbeszélgettünk egy kicsit egy cigi erejéig.
Többek között elmesélte, hogy a Hajós utcában lakik, a láncaitól megszabadított kapualjban. Nagyon remek helynek tartja, a beugró ugyanis védi a széltől, az erkély fölötte pedig a hótól, és pont elegendő takarója van ahhoz, hogy így már kibírja a hideget. Sőt, a lakók is kedvesek, amikor a legnagyobb hideg volt, kihívták hozzá a Máltai szocmunkásait, akik hoztak még teát és takarót. Másnap rendőrök jártak nála, igazoltatták is, de kedvesek voltak, és érdeklődtek, hogy minden rendben van-e vele. Szállóra ha lenne hely sem menne, próbálta már, de az állandó megaláztatást, lopásokat és hangzavart nem bírta. Ha nem lenne ez a padka, maradna az utca. Mielőtt elindult volna haza, még bemutatkozunk. István, de általában Angyalnak hívják.
Felfordul körülöttünk épp a világ, mintha nem lett volna elég kegyetlen eddig is. Mégis, vagy éppen ezért, talán pont az apróságok adhatnak néha erőt. Kell, hogy higyjünk benne, hogy hosszú távon változhatnak a dolog, lehet ténylegesen jobb az életünk. De addig is, néha egy rövid beszélgetés az, ami segít rajtunk, néha pedig egy eltűnő lánc ad menedéket egy embernek pár napra...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.