Az alábbi levelet küldtem el a pride.hu és a fesztivál címére.

Az LMBT a Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transzszexuális szavak rövidítése, az egy család vagyunk pedig a fesztivál idei szlogenje. Amúgy ajánlom a fesztivál weblapját a figyelmetekbe, egy helyre összeszedve van tök sok érdekes infó annak, aki érdeklődik a téma iránt.

Kedves barátaim!

Immáron fél évtizede minden alkalommal volt szerencsém részt venni a fesztiválon és felvonuláson is. Volt, amikor egy résztvevőként a sok közül, volt, amikor beszéddel is támogathattam a többieket és volt, amikor rendezőként segíthettem. Idén sajnos egy nemzetközi találkozó miatt nem tudok részt venni az eseményeken (pont amikor a legnagyobb szükség lenne rá), engedjétek meg, hogy legalább ezzel a levéllel fejezzem ki támogatásomat.

Evidencia, de újra és újra el kell mondanunk: nincsenek LMBT jogok. Emberi jogok vannak, melyektől a történelem egyes szakaszaiban bőrszín, vallás, származás, szexuális orientáció vagy akár hajszín alapján megfosztottak és megfosztanak egyes embereket. A hazai és nemzetközi LMBT közösség pedig semmi mást nem kér immáron évtizedek óta, csak bizonyos minden állampolgárt megillető jogokat.

Amikor emberi jogokról beszélünk, egy fontos kérdést fel kell tennünk magunknak: milyen világban akarunk élni?

Szeretnénk-e, hogy két ember szerethesse egymást anélkül, hogy emiatt megaláztatások tengerét kelljen elviselniük? Szeretnénk-e, hogy egymást szerető felnőtt emberek összeházasodhassanak, élvezve ennek az önkéntes köteléknek a szimbolikus, jogi és gazdasági előnyeit? Szeretnénk-e, hogy két, évtizedeken át mindenben egymás társaként élő ember baleset, betegség, vagy közelgő halál esetén is egymás mellett lehessen? Szeretnénk-e, ha gyermekvállalásra biológialag nem képes párok családban, békességben nevelhetnének föl árvaházban tengődő, nélkülük nyomorra és bűnözésre kárhoztatott gyermekeket? Szeretnénk-e, ha szerelem és szexualitás terén megjelenő ízlésünk miatt nem fordulhatna elő, hogy elveszítsük munkánkat, pellengérre állítva mocskolódások tömegét kapjuk, vagy éppen életünket és egészségünket veszélyeztető fizikai támadásoknak legyünk kitéve?

Én szeretném. Számomra ezek alapvető emberi jogok, melyek szükségesek a boldogságomhoz, szükségesek mindannyiunk boldogságához. Én valamilyennek születtem, valamilyennek szocializálódtam, valamilyen ízlésem alakult ki. Nem én kértem, nem én választottam sem a nemi identitásomat, sem a szerelmi-szexuális orientációmat. Lehet, hogy ha nagyon megfeszülnék, rengeteg energiával némileg változtathatnék rajta. De nem akarok, miért akarnék? Biztos sokan vannak, akik nem osztják az ízlésemet e téren, mint ahogy az élet minden területén találhatok olyanokat, akik mást kedvelnek, mint én. De alapvetően mindannyiunkban közös, hogy semmi mást nem szeretnénk, mint a lehetőséget, hogy boldogságban, békében, mások lehetőségeit nem csorbítva, a saját ízlésünk szerint éljünk.

Én férfi testben, férfi identitással és heteroszexuális ízléssel élek, így alakult. Hiábavalóság lenne azon gondolkozni, mi lenne, ha nem így lenne. Jól érzem vele magam, pont úgy, mint ahogy meleg, leszbikus, biszexuális és transzszexuális barátaim és felebarátaim is jól éreznék magukat a bennük kialakult nemi identitással és párkapcsolati ízléssel, ha nem kellene nap mint nap szembesülniük a törvény előtti másodrangú helyzetükkel és a folyamatos zaklatással, megaláztatással. Teljesen természetes, hogy a világ minden témájában különböző emberek különböző ideálokkal bírnak. Nem csak LMBT barátaimmal, de hetero barátaimmal sem ugyanazt keressük magunkban vagy párjainkban. Vannak különbségek a viselkedésünkben, öltözködésünkben éppúgy, mint udvarlási, párkapcsolati és szexuális szokásainkban. Nem vagyunk egyformák és alapvető jogunk nem egyformának lenni.

Ezen szabad élethez kötődő alapvető emberi jogaink érvényesüléséért az emberi jogi szervezetek és aktivisták, köztük az LMBT csoportokkal, nagyon sokat tettek és nagyon sok eredményt értek el. Közel sem ideális a helyzet, de legalább haladunk. Napjainkban azonban azt kell látnunk, hogy egyre erősebbek azok a hangok is, akik ellenzik az emberi jogok érvényesítését. Fent feltettem pár kérdést, amire mi - többek között az LMBT mozgalom támogatói - igennel válaszolunk, vannak, akik viszont nemmel. Vannak, akik szerint szubjektív ízlés alapján egy harmadik ember beleszólhat két felnőtt ember szerelmébe. Vannak, akik szerint az lenne a jó, ha csak egy bizonyos mércének megfelelő emberek szerethetnék és támogathatnák egymást, házasodhatnának vagy fogadhatnának örökbe. Vannak, akik szerint helyes, ha ízlésbeli különbségeinknek megalázással, kirúgással, fizikai támadással, vagy éppen molotov koktéllal adunk hangot. Nem szeretném elvitatni tőlük ennek a lehetőségét: ha szerintük ez megfelelő, nyugodtan vessék alá saját magukat ilyen bánásmódnak. Én azonban örülök neki, hogy senki nem kényszeríthet rá, hogy olyan nemű vagy akár stílusú emberekkel kelljen kapcsolatot létesítenem, akik nem vonzanak. Örülök neki, hogy nem akarnak arra kényszeríteni, hogy a nemi identitásommal ellenkező neműként éljek. Ezek nem LMBT jogok, ezek az én jogaim is. Ti a fesztiválon és a meleg méltóság napi felvonuláson való részvételetekkel azokért a jogokért küzdötök, amik nekem is járnak. Az LMBT emberek - csendben vagy látványosan, magányosan vagy csoportosan - egy emberi jogi végvárrendszer erőszakmentes katonáiként vívják mindennapi küzdelmeiket. Nem ti vagytok az elsők ebben a témában: a szabad párválasztás jogát - legalábbis ahol most tartunk - köszönhetjük többek között a feministáknak, akik a nők önrendelkezési jogáért küzdöttek, a felvilágosodás-korabeli értelmiségnek, akik a vallási felekezetek közötti vegyesházasságokat is elismertették vagy a fekete polgárjogi mozgalmaknak, akiknek hála mára nem sújtja társadalmi kirekesztés a vegyes etnikumú párokat. Ti ezen legjobb törekvések örökösei vagytok.
Mindig voltak, akik ellenezték ezen társadalmi vívmányokat, ma is vannak. De mióta erőszak és elnyomás létezik, azóta léteznek olyan emberek is, akik kiállnak a jogainkért. Az én szabad párválasztáshoz fűződő jogom - évszázadok fejlődésének hála - látszólag nincs veszélyben. De csak azért nincs, mert mások vannak épp a frontvonalban, mások állják a támadásokat nap mint nap. Ha ti nem lennétek, előbb vagy utóbb valamilyen tulajdonságom miatt rajtam lenne a sor.

Humanistaként, a Humanista Mozgalom tagjaként, a nézeteinket osztó milliókhoz hasonlóan már csak szolidaritásból is fontos lenne számomra a tudat, hogy embertársaimat nem érheti hátrányos megkülönböztetés, már csak ezért is fontos lenne, hogy kiálljak küzdelmetek mellett. De az LMBT közösség küzdelme nem csak az LMBT emberek küzdelme. Ti vagytok azok, akik mindannyiunk párkapcsolati és nemi önrendelkezési jogát véditek - ennek gyümölcsét még azok is élvezik, akik ellenetek fordulnak. Ti vagytok azok, akik védtek mindannyiunkat. A minimum, hogy minél többen segítsük ezen törekvéseteket.

Fogadjátok hát ezúton köszönetemet mindazért, amit eddig tettetek, szolidaritásomat azért, ami ér titeket, és támogatásomat mindazon dolgok terén, amit a jövőben fogtok elérni. Elvégre egy család vagyunk, nem igaz?

Kopiás Attila Steve

az Ifjú Humanisták önkéntese