Nem hiszem, hogy a civil öntudatnak lenne még annyira lejáratott megnyilvánulási területe, mint a politika. Olyannyira lejáratott, hogy még a szavak is elhasználódtak, így ha a témáról szeretnénk beszélni, fontos, hogy először kezdjük egy kis szubjektív definiálással.

Pártpolitika (bulvárpolitika): felszabadítandó a politika szót a pejoratív értelmezés alól, hívjuk innentől bulvárpolitikának azt a mainstream pártok által elkövetett, hisztérikus és bulvárstílusú tevékenységet amelyet olyan jól ismerünk és éppen annyira utálunk is. Ennek fontos velejárója, hogy érdemi témákról nem esik szó, ha mégis, akkor pedig tartalomtól függetlenül pártok érdekviszonyai határozzák meg frontvonalakat. A korrupció melegágya, enélkül semmi értelme nem lenne, eredeti célját (az állampolgárok képviselete, segítése és támogatása) már régen elveszítette. Fontos: elméleti síkon pártok is végezhetnek érdemi politizálást és ezt rengeteg kisebb formáció a gyakorlatban is megteszi, így lényeges, hogy a korrupt pártok miatti ellenszenvünket nehogy véletlenül a korrupt pártok ellen, azok alternatívájaként becsületesen szerveződő pártformációkon éljük ki.

Politika, politikai aktivizmus, érdemi politika: a szó eredeti jelentését felelevenítve: minden közügyekkel kapcsolatos szabályozást érintő kérdés, aminek célja elősegíteni a közösség és annak tagjai minél jobb boldogulását. Korrupció-ellenesség? Politika. Békeaktivizmus? Politika. Környezetvédő kampány? Politika. Antirasszista demonstráció? Politika. Társadalmi témákról szóló blog? Politika.

Furcsa lehet elsőre. Nagyon megszoktuk, hogy a “politika” azt jelenti, korrupt. A “politikus” azt jelenti, hazug. A “politikai döntés” azt jelenti, hogy az elit megállapodott magával és nem foglalkoznak a tartalommal. A “politizálás” valami olyan tevékenység, amit vagy gerinctelen emberek végeznek és saját bandájuk érvényesüléséért gátlástalanul képesek bármit megtenni (a hazugság, lopás és csalás előkelő helyen áll ezen bármik listájában), vagy pedig az a tevékenység, amikor ennek a károsultjai (ún. állampolgárok) emelt hangnemben arról beszélgetnek, melyik oldal okozott nagyobb kárt.

A helyzet az, hogy ha ezt elfogadjuk, akkor innentől “politikával” olyan emberek fognak foglalkozni, akik jónak tartják a jelenlegi helyzetet. Azaz a helyzet egyre inkább ilyen lesz. Nem, nem változik meg magától az irány. Márpedig a politika befolyásolja az életünk minden területét. Oktatás, egészségügy, kultúrához való hozzáférés, szociális biztonság, emberi jogok, egyenlőség, háborúk, közbiztonság, adózás, városfejlesztés, közlekedés, munkajog, vállalkozási körülmények, nyugdíj, levegő- és vízminőség, parkosítás, sport és még lehetne sorolni.

Elzárkózni az érdemi politikától azt jelenti, hogy kivonulni a személyes életünk és a társadalmunk ezen területeiről. Elfogadni az elit bulvárpolitizálását mint egyetlen lehetőséget, azt jelenti, hogy támogatni a jelenlegi állapotok fennmaradását. Teljességgel érthető ha valakinek nincs kedve beszállni a pártpolitikai vagy a választási arénába, elég kényelmetlen dolog tud lenni. De kényelmetlen a mentőstisztek munkája, kényelmetlen a tanárok státusza és még rengeteg dolog, amire szükségünk van. Személyes életünkből is választhatunk kényelmetlen példákat melyekre szükségünk van. Én személy szerint a toalett takarítással, mosogatással és a fogorvosi műveletekkel szemben ápolok negatív érzéseket, de tisztában vagyok vele: nem hanyagolhatom el ezeket, mivel akkor én magam járok rosszul.

Az érdemi politizálás viszont szerencsére jóval szélesebb, általánosabb téma mint ezek a példák. Rengeteg területen, rengeteg a tennivaló. Mindenki megtalálhatja azt a témát és azt a cselekvési formát, amivel jól érzi magát. A lényeg csak annyi, hogy tegyen valamit. Ha négyévente voksolunk valamelyik mainstream pártra (vagy épp távolmaradunk), de részvételünk a demokráciában ennyivel ki is merül, akkor igaziból a jelenlegi rendszert támogatjuk. A korrupciót, a részvételi demokrácia halálát, az állampolgári jogok elcsökevényesedését, saját magunk másodrangú állampolgárrá válását. Érthető érv, hogy “úgysem tehetek semmit”, úgysem változtathatok a dolgokon, csak nem vezet sehova. Tökéletesen megegyezik azzal, mint ha azt mondnánk, hogy “elfogadom a jelenlegi helyzetet és hogy innentől a dolgok számomra, gyermekeim és unokáim számára egyre ilyenebbek lesznek, ez ellen nem áll szándékomban semmit tenni”, ami már sokkal rosszabbul hangzana… Mindenen lehet változtatni. A történelemben egyetlen dolog biztos: semmi sem állandó, minden változik idővel. És minden változást emberek indítanak, emberek terelnek. Gyakran hozzánk hasonló átlagemberek, összefogva, kísérletezve, tanulva. Gyakran viszont ezek az emberek nincsenek ott, nem álltak készen, nem kísérleteztek, ekkor pedig ugyanazok irányítják vaskézzel a változásokat, mint akik a régi helyzet haszonélvezői is voltak.