Ma páran találkozóról hazafele sétálva pont belefutottunk a szélsőjobbosok menetének végébe az Andrássyn. Durva volt, messziről még a fekete-vörös kompozíció volt feltűnő, amint közelértem viszont a döbbenetes mennyiségű sör a kezekben és a hozzájuk tartozó szétázott arcok. Mármint echte alkoholista arcok, olyanok, akiken fizikai nyomot hagyott ez a szenvedélyük rövid idő alatt. Nagyon szürreális volt, azt hittem, eltévedtem vagy nem tudom. Sosem csináltam belőle titkot, hogy nem szimpatizálok a szélsőjobbal, de eddig nem tartottam egy szellemileg lecsúszott társaságnak sem őket. Úgyhogy ez most elég nagy meglepetés volt. Csak a menet hátsó felét láttam, és minimum minden második embernél alkohol (sör/bor/pálesz népszerűségi sorrendben) és a “kocsmából hazafele” hangulathoz passzoló verbális stílus. Állok ott egyedül kiakadva (többiek kicsit lemaradva jöttek), mikor hárman leválnak a tömegből és beállnak három méterre mögém és oldalbahugyozzák a műemlék épületet. Én meg ledöbbenve, mint szűzlány a nászéjszakán. Aztán elment előttem egy kopasz árpádsávos cigány és itt az agyam egy kicsit kikapcsolt. Mire beértek a többiek, a menet már elhaladt pedig ők is kíváncsiak voltak rá. Úgyhogy elugrottunk az operához, az Operaház lépcsőjéről néztük a vonulást, immár az elejétől. Meg kellett állapítsam, az eleje kicsit jobb állapotban van a menetnek, mint a vége. Kretívabb megoldások, átlagban kevésbé szétesett emberek, de azért itt is jópár alkoholista arc. Nem tudom, melyik része az ijesztőbb. Jött például két bácsi a menet mellett és a nézelődőket kommentálták. “Ez is zsidó. Az is zsidó, látod? Hé te zsidó, mit nézel?” Aztán jött arra egy fradiruhába öltözött kopasz tinédzser, nagyon lóbált valami népnemzeti szimbólumot. Kreol bőr, roma arcvonások. Mégegy náci roma, mi van itt? Aztán egy vasággyal együtt 40 kilós suhanc, letakart arccal, kezében náci zászlóba illesztett kelta kereszttel. Most utánanéztem, valami nyakatekert módon ez is a fehér felsőbbrendűség és árjaság szimbóluma, remek (lap alja). Meglátott, minket, egyből megmutatta a középső ujját is, pedig nem is érdeklődtünk különösebben. Annyira konszolidáltak voltunk, amennyire csak lehet, valószínűleg AzÁdám raszta haja nem nyerte el a tetszését. Kiderült persze, volt ott normál horogkereszt is, meg persze lökdöstek indexes riportert, aztán meg vandálkodtak “szokás szerint”.(Mielőtt általánosítanék, azt elmondnám, hogy a fent leírt benyomások kb a társaság 2/3-ára voltak jellemzők, az 1/3-on pedig osztozott a Gárda és más egyenruhások, valamint az átlagos polgári kinézetű, konszolidált közönség. És abban is biztos vagyok, hogy több tízezer olyan szimpatizánsuk van, aki nem az egész tébollyal szimpatizál, hanem egy-két pozitív szlogen fogta meg őket és még nem vették észre az erkölcsi sötétséget a keménymagban, szóval akinek nem inge, ne vegye magára, komolyan.)

Tudom, ezt már sokan és sokszor elmondták, de én is fontosnak tartom itt leírni. Ezek az emberek nem A Magyarok. 3000 emberről van szó, akik születés szerint pont annyira magyarok, mint Gyurcsány vagy Tóth Józsi a szomszédból. Semmivel se jobban. Az már egy másik kérdés, hogy nem is érdemlik ki. Mindazzal, amit tesznek, csak rosszabbá teszik ezt az országot.

Sokan közüllük fantasy-szerű álomvilágban élnek, mely szerint a magyarok a szíriuszról érkeztek, megépítették a piramisokat, majd tőlünk származott Mária és Jézus, ami azért is jó, mert mindjárt jön a következő özönvíz és csak a Kárpát medence marad szárazon (a medencék nyilván olyanok), hála Dobogókőnek, ami a Föld szívcsakrája. Ezt még el lehet viselni, mindenki abban hisz, amiben akar.

Megint sokan viszont kialakítottak egy sokkal kártékonyabb fantasy világot a fejükben. Ebben a világban a zsidók tényleg egy nemzetközi összeesküvésen belül próbálják kiszipolyozni az európaiakat, de főleg minket, mert Izraelt hamarosan elveszítik az arabokkal szemben és ide akarnak majd költözni, de ugye akkorra már nem kéne itt legyünk. Az ő fejükben horgasorrú emberek kezüket dörzsölgetve tényleg hangosan kacagnak hogy végre igaz magyarokat sikerült tönkretenniük. Aminek a fejekben része ugye az is, hogy a magyarokra tényleg rászabadították a cigányokat hogy élősködjenek rajtunk és összebűnözzenek mindent. Ebben a hitvilágban a cigányság tényleg egy összefüggő entitás, tagjai szinte telepatikusan kommunikálnak egymással, mindenhol ott vannak, mindent ellopnak, aki szembeszáll azt medig megfenyegeti és legyilkolják. Direkt. Ki is hagytam, hogy tényleg direkt segélyen élősködnek, valahol ugyanis ez is benne volt az ördögi tervben, de már nem emlékszem miért is volt ez jó a zsidóknak…

Mondjuk ki nyugodtan: ezek lázálmok. Tévképzetek. Nincs ezzel gond, ettől mondjuk zseniális zsürreális festő lehet valaki vagy horroríró vagy ilyesmi. De nem ártana tudni, hogy a valósággal nincs köszönőviszonyban, csak a paranoiával, xenophobiával és társaikkal. Nincs értelme vitázni velük, ők ilyen világban élnek. Létrehozták maguknak ezt a világot. Saját újságjaikban gyűjtik a legkisebb problémákat is amik zsidó, meleg vagy cigány emberekhez kötődnek, éljenek azok akár több száz kilométerre is. Olyanok mint a kezdő belgyógyász: mindig csak beteg szerveket lát, kezdi azt hinni, hogy az egész világ beteg. Utálják, hogy nácinak nézik őket, groteszk módon ez ellen úgy próbálnak tenni, hogy nácivá válnak. Először ugyanis még tiltakoznak a jelző ellen, felhozva az ismert problémákat; majd amikor ez nem elég, még mindig nácinak nevezik őket, egyre mániákusabban nyomoznak minden kisebbségekre nézve terhelő részlet után, az se baj ha nem igaz, csak szaftos legyen, hiszen ezek felmutatásával majd biztos be lehet bizonyítani, hogy ők tényleg nem nácik, egyszerűen csak a “valóságról” beszélnek. Persze ebben a mániákus keresésben kritika nélkül fogadják el egymás állításait, tesznek hozzá apróbb rétegeket, amiket aztán mások megint valóságként fogadnak el és így egy szubkultúrában tényként elfogadott legendákra építve jön létre egy olyan világ, ahol a zsidók tényleg zsidulnak, a cigányok meg tényleg cigánykodnak, jelentsen ez bármit is. Visszafordulásra lehetőség? Nem sok van. Ahhoz a konkrét személynek be kéne ismerni, hogy légvárra épített hisztériát. Hogy ő volt a rosszfiú a sztoriban, a sith csicskás, akit elcsábított az erő sötét oldala. Azt kéne mondani, hogy bocs. Tévedtem. Nem akartam rosszat (merthogy azt tényleg nem akarnak), de mégis elszúrtam, elhittem ezeket a sztorikat, nem voltam elég kritikus magunkkal szemben. Hogy innentől majd minden máshogy lesz. Erre pedig kevesen képesek. Hiábáikat beismerni csak a legnagyobbak szokták tudni, ettől a szubkultúrától a humanisták önmegismerő, gyengéden önkritikus, önmagunkkal szembenéző és saját magunk határain átlépő szellemisége elég távol van.

Mindenesetre ezeknek az embereknek a fantazmagóriáival nem is lenne gond, ha ezt valami belsős ünnepeken letudnák. Mondjuk minden alkalommal, amikor egy erőszakos bűncselekménynek roma elkövetője van, összegyűlnek, felolvassák a fél kurucinfót, kijelentenék hogy ha egy lop, akkor mind lop, eljárnak egy körtáncot és heló. (Nyilván ha magyar az elkövető, az nem az ő érdeklődési körük. Illetve akkor biztos zsidó, nem is magyar, bonyolult ez) Nem mondom, hogy jó lenne, de el lehetne élni velük. De a gond az, hogy ők azt várják, hogy egyszer majd csökken a fejükben a nyomás. Értjük, ugye: napi 6-10-16 órát szánnak arra, hogy nőjön a nyomás. Folyamatosan magukat hergelik. Újabb és újabb adrenalin-löketet keresnek, ami szítaná dühüket és ebből arra következtetnek, hogy amit a buzicigányzsidóliberálkommenisták csinálnak, az az egyre felháborítóbb. Azaz oda kell csapni, hogy helyreálljanak a dolgok. Odacsapnak és semmi nem változik. Akkor oda kell csapni még erősebben. Megint semmi. Akkor még erősebben. Nyilván bármennyit csapdosnak, a fejükben nem fog csökkenni a nyomás, hiszen az nem a külvilág valódi helyzetéből fakad. Megoldásnak viszont csak az odacsapást tudják elképzelni. Azaz végtelen ciklusban, egyre jobban oda akarnak majd csapni.

Mindezt pedig azért, mert azt hiszik - komolyan, ez a legszürreálisabb amúgy - hogy a társadalom többsége velük van, ezeket az embereket nekik fel kell szabadítaniuk, meg kell menteniük. Konkrétan mindenki velük van, kivéve a “konzumidiótákat”, akiknek a liberális szennytévék kimosták az agyát. Nem veszik észre, hogy ezzel szemben az egyik legkisebb kisebbség lettek ebben az országban. Ők Hunnia Seregei, akiknek többé nincs közük a magyar nemzethez. Magyarországnak piros-fehér-zöld trikolor a zászlója, Hunniának árpádsáv. A magyarok - mint évszázadok óta mindig - azt hordják, ami éppen tetszik nekik, hol szépet, hol praktikusat, hol drágát, hol olcsót; Hunnia seregei viszont kínai nindzsapulcsiban járnak, nadrágszoknyás betyárruhában hódítják a belvárosi aszfaltot. A magyarok többé vagy kevésbé, de építeni szeretnének: ki saját életét, ki családját, ki lakókörnyezetét, ki országát, ki bolygóját. A Hunniaiak viszont verbálisan megtisztítani akarják az országot mindenkitől, akik nem ők (jegyzem, nem sokan maradnának), ezt pedig kukarugdosással, molotovkoktél- és kockakő-hajigálással, padkitépéssel és rendőrök, melegek, bárkik megtámadásával, azaz kaotikus pusztítással gondolják elérni. A magyarok néha ugyan csinálnak egy-egy emberként ostoba vagy rossz dolgokat, de legalábbis nem szerveződnek intézményesen magyarok ellen. Hunnia seregei viszont több millió magyar állampolgárt fenyegetnek, aláznak meg, taszítanának ki az országból, azaz nevezzük nevén: magyarellenesek. De ezt nem látják, hisz senki nem szól nekik. (Ok, “hisztiznek” a zsidók és “varnyékolnak” a cigányok az ő szóhasználatukban, de nincs egy érezhető össztársadalmi kiállás.) Nem szól a többségi társadalom belőle, hogy köszi, de ezt nem szeretnénk. Nem mondjuk el nekik, hogy örülünk, hogy magyarok vagyunk, szeretünk azok lenni, csak hagyjátok békén ezt a szerencsétlen országot, hogy normálisan lehessen élni benne és végre a valódi problémákkal is tudjunk foglalkozni ahelyett, hogy állandóan tőletek parázunk és utánatok takarítunk.

Szóval igenis, ezeket el kell mondani. Nem egyesével, az persze öngyilkosság lenne. Hanem tömegesen, látványosan, közösen. Innentől oda kell tenni magunkat. Nem csak az aktivistáknak, azzal sokra nem megyünk, hanem mindenkinek, akinek elege van ebből a barbarizmusból. Oda kell tenni a véleményünket, meg kell találni azokat a formákat, amikkel értésükre adhatjuk: nem kérünk az erőszakból és megkülönböztetésből.

Erről jut eszembe: