A minap egy lengyel politikus elsütött egy viccet privát társalgásban, aminek poénjában Obama fekete felmenő alapján a kannibalizmusra asszociált. Ismerjük ezeket a poénokat, majd’ mind ilyen, valaki kárára sülnek el a csattanók, a legritkább esetben korrektül, gyakran éppen eltúlozva, groteszkké téve vonásokat, vagy épp széleskörű népi hiedelmekre építve. Mindez az Index-en (MTI hír nyomán) már úgy jelenik meg, hogy lekannibálozta Obama ősét és persze áll a bál, hogy ez milyen inkorrekt. Ha egyszeri példa lenne, hagynám is a fenébe, ilyen a bulvár-újságírás, bolhából elefántot, hiszti ezerrel.

De nem egyedi eset. Ha emlékszünk, annó Zuschlag szintén egy ízléstelen poén miatt kellett kivonuljon a közéletből még jóval azelőtt, hogy a neve bármiféle korrupcióval kapcsolatba került volna. Ő is privát társaságnak poénkodott, nem tudta, hogy a Hír TV operatőre már vette a gyülekezést, így ez is adásba került. És voltak még hasonló esetek. Őszintén szólva az, hogy antipatikus politikusok bármit is megszívnak, a sajnálatot nem különösebben ébreszti fel bennem, de maga a logika már zavarja az igazságérzetem.

Ugyanis ez egy iszonyatosan lényegtelen dolog a valóságban, amiből nagyobb balhé lesz, mint a fontos dolgokból. Ha elsikkasztanak milliókat, igazságtalan törvényeket hoznak, intézkedéseik hatására akár konkrét emberek vesztik el az életüket, nem különösebben kínos. Megmondják miért is van ez így, sajtó lehozza, népnek kuss. Egy baráti társaságban elmondott hülye vicc meg országos vagy épp nemzetközi botrány?

Van bárki, aki annyira ostoba, hogy azt hiszi, az emberek csak olyan vicceket mondanak, aminek valamiféle mélyebb társadalmi üzenetével egyetértenek? Ez baromság.

Van szerencsém személyesen ismerni jópár embert, akik például önkéntesként utaznak Afrika falvaiba és nyomornegyedeibe hogy segítsenek a helyieknek önnfentartó lakosági kezdeményezéseket elindítani. A költségek egy részét az önkéntesek fizetik, más részét meg támogatóktól kalapozzák össze izzadtságos munkával. Malária-ellenes kampány, analfabétizmus felszámolása, munkahelyek teremtése vagy akár csak a szükséges élelmiszer előállítása - konkrét emberek köszönhetik ennek életüket. Mindemellett folyamatosan üzemeltetnek távörökbefogadás programot, amiknek hála afrikai gyerekek tucatjai járhatnak iskolába és menekülnek meg a gyerekkereskedelemmel foglalkozó bandáktól. A legjobb emberek, akiket ismerek. És baromi magasról tesznek arra, hogy PC legyen minden viccük, amit elsütnek. Pont mint az évek óta szerelmes párok, akik állandóan cukkolják egymást és magukat mások és saját maguk előtt: nincs rá szükségük. Az életüket szánják arra, hogy amellett, hogy itthon belpolitikai témákban aktivistáskodnak, segítsenek egy kontinenssel arréb is felépíteni valamit. Szeretik ezeket az embereket, és annyira egyértelmű számukra, hogy fontosak mint emberek, hogy eszébe se jutna senkinek, hogy ezt külön bizonygatni kell. Ha valaki egy un-PC vicc alapján ítéli meg az életüket figyelmen kívül hagyva, hogy mit gondolnak valójában és ami még fontosabb: mit tesznek, annak a véleményére azt hiszem nem sokat kell adni.

És ugyanez áll a politikusokra is. Fontos, hogy mi az, amit a nyilvánosságnak elmondanak, mivel akarják a közvéleményt befolyásolni, mi a jövőkép amit felfestenek, mi az ideológia amit népszerűsítenek. Fontos az is, hogy mi az, amit tesznek, akár nyilvánosan, akár titokban. Egyeznek-e cselekedeteik azzal, amit mondtak? Netán lop-e, csal-e, hazudik-e? De könyörgöm: hogy viccel-e titokban? Vóna Gábort, a Jobbik és a Magyar Gárda egyesület elnökét még sehol nem hallottam rasszista poénokat sütögetni, sőt, kínosan kerüli a necces helyzeteket. És? Akkor kevésbé lesz rasszista a pártjuk programja?

És vegyük észre azt is, hogy teljesen más poént a humor kedvéért elmondani, mind a vélt társadalmi mondanivaló miatt. Röhöghetek a kannibálos poénon (bár nem teszem, mert amúgy gagyi) és hihetek benne, hogy tök jó, hogy végre fekete elnöke is lehet az USÁ-nak, ebben az esetben nyilván csak a humorfaktor volt érdekes. Vagy fabrikálhatok kínos és színvonaltalan poénokat a cigányok és zsidók kárára tudatosan a fajelméleti eszméimet terjesztendő, mint azt teszi a kurucinfó és szimpatizáns gárdája, de az egy teljesen más tészta: nem a “humorral” van gond ott sem, hanem az eszmékkel és azok terjesztési céljával.

Na de bánja kánya, bevállalom én most: ha csak vicc és a gyakorlatban nem bánt senkit, imádom a bárki kárán való poénkodást, zsidó-, szőkenő-, rendőr-, buzi-, cigány-, informatikusos és férfisoviniszta viccek, szevasztok! Morbid humor szintén, pedig az se túl PC. Szóval ha valaha híres valaki lennék, akiről kiszivárog, hogy egyszer valahol elmondott egy viccet (sírok, annyira abszurdul hangzik), előre szólok: leszarom. A politikusainkat meg szintén ne ilyen marhasággal csesztessük már, hanem azzal, ami tényleg számít és amikkel egy egész országnak keresztbe tudnak tenni…