Bár nincsen túlzottan nagy össztársadalmi prioritása, szerettem volna, ha a két nappal ezelőtt ezredik alkalommal előkerülő "Kopiás Attila Steve szcientológus, ezért minden, amihez köze van szcientológus" témájú posztra valamit csak reagálok, meglegyen írásban. (Itt jegyezném meg, a szcientológia szóval az LMP-vel kapcsolatban életemben először a linkelt posztban találkoztam, nekem még az is új információ volt, hogy Schiffer egyáltalán ismer valakit, aki ismer szcientológusokat, úgyhogy innentől csak a saját felemlegetettségemről asszociálnék tovább.)

Kérdéses persze azért volt, hogy írok-e egyáltalán bármit, mert a téma politikailag súlytalan, nem véletlen, hogy az LMP sem méltatta egy szóra sem sem az én az én részemet, sem Schifferét. Mindenki, aki ismeri a hazai online politikai kultúrát, tudja, hogy az emberek 10-15%-a számára a politikai vita kimerül annyiban, hogy hozzászólásként beírja valahova, hogy zsidó, vagy hogy buzi, vagy más általa pejoratívnak tartott szót. Megintcsak visszatérő elem a rokoni szálak felemlegetése, egyértelműnek véve, hogy a politikai vagy vallási meggyőződés kötelező jelleggel akár hét generáción át is öröklődik, vagy a barátságoké, hiszen ezen elmélet szerint ha valakivel egyszer barátok voltatok, akkor örökké azok maradtok és egymást politikailag befolyásoljátok. (Őszintén várom, amikor végre egy MSZP-közeli portál tudomást szerez róla, hogy fideszes, jobbikos és gárdista ismerőseim is vannak, ebben rejtőzik még kiaknázatlan potenciál...) Ha a dolog csak a fizetett politikusokat érintené, valahogy még lehetne magyarázni az ellenük irányuló ellenszenvvel, de ez inkább szocializációs helyzet. Bárki, aki feltűnik a sajtóban, legyen az önkormányzati korrupció ellen tiltakozó helyi lakos, zöld aktivista, közösségi programot szervező anyuka, újságíró vagy elemző, megkapja a maga adagját. Ez a stílus nyilván mindig is jelen volt, a gazdasági nehézségek okozta mindennapi feszültségek is erősítik, de mióta a kurucinfó és a hozzá hasonló orgánumok korábban soha nem látott módon (pedig a mainstream médiáról is azt hittük, hogy erős versenyzők) etalonná és követendő példává tették a valóságalap nélküli hazudozást, torzítást és fröcsögést, ez széles körben elfogadott viselkedési móddá vált. Például esetemben mint ahogy a kurucinfó szerint hol buzoid, hol héber vagyok, ugyanez a különböző helyeken megjelenő velem kapcsolatos cikkek hozzáaszólásaiban is megjelenik, megspékelve a cigányfajvédőséggel, szcientológussággal, lakhelyemre vonatkozó tippekkel (Rózsadomb!), illetve a hozzászólók - néha da Sade márkit megszégyenítő - fantáziáiról valló kínzási kívánságokkal, melyeket inkább nem idéznék. Emellé bejön az állandó biztos információ, miszerint az MSZP, az SZDSZ, a Fidesz, a KGB, a CIA vagy a MOSZAD áll az adott aktivitás mögött. (Ez eleinte mókás volt, szubkulturális körökben egy ideig hepp volt gyűjteni a negatív megjelenéseket, mint általánosban az turbórágó matricákat. De mára ennek a fénye is megfakult, pont mint annó, amikor már mindenkinek volt három a legritkább ferrarisból is. Hirtelen a világ egyik legunalmasabb dolga lett, amit onnantól csak teszel jobbra-balra, de igaziból csak útban van...)

Lényeg a lényeg, a népi fantázia kiapadhatatlan, az lesz mindig is. Egy nemzetközi felmérés szerint hazánkban a lakosság 14%-ának meggyőződése, hogy a földönkívüliek embernek álcázva köztünk élnek, és ezzel ráadásul még csak a 15. helyet csíptük meg a 22 ország ranglistáján. Mindenki abban hisz, amiben akar, ha az összeesküvéselmélet vagy a világ működéséről alkotott, a hagyományostól erősen eltérő nézet, akkor az. Amíg másnak nem ártanak, ez mindenkinek szíve joga, ezt kívülről nem igazá n tudjuk befolyásolni. Amiben mindenki dönthet, hogy mennyire tekinti hitelesnek az ilyen forrásból származó információkat.

Én ehhez a helyzethez csak a saját világomat, saját tapasztalataimat és saját meglátásaimat tudom hozzátenni, amit az érdeklődők kedvéért meg is tennék.

Nem vagyok szcientológus, mint ahogy nem vagyok homo- bi- vagy transzszexuális, zsidó származású, zsidó vallású, cigány, arab, román, néger, Jehova tanúja, hit gyülekezetés, mormon, muszlim, protestáns, nő, vöröshajú vagy balkezes.

De lehetnék.

Nagy része születésemkor alakulhatott volna így, vallásomat pedig a világnak ezen a felén bármikor szabadon megválaszthatom és elméletileg szabadon gyakorolhatom. Az, hogy koronként változó módon ilyen és ezekhez hasonló cimkék alapján szűkebb-tágabb társadalmi csoportok stigmatizálni igyekeznek embertársaikat, semmit nem mond az ezen tulajdonságokkal rendelkező emberekről, annál többet azokról, akik használják őket. Bár mindegyik csoport rendelkezhet csak rá jellemző kulturális jegyekkel, ezek vagy igazak egy-egy konkrét tagra vagy nem, vagy relevánsak az életükben vagy nem. (Szubjektív tapasztalatom, hogy a bármiféle halál utáni elbírálásban - legyen szó egyszeri menny-pokol választásról, vagy folyamatos karmikus újjászületésről - valóban hívő emberek átlagban becsületesebbek és közösségi szelleműbbek, de persze bőven van példa mindenhol önmagát hívőnek mondó, mégis a vallása elveivel ellentétesen cselekvő emberekre is, úgyhogy tekintsük ezt is semleges hatásnak.) Mindemellé társul, hogy a társadalmi kirekesztésnek minden korban kevesen űzték az aktív formáját - de minden alkalommal az azt elfogadó, néha csöndben helyeslő, néha csak a stigma "átragadásától" félő tömegek passzivitására volt szükség. És minden korban változik, hogy mikor kiket mekkora egyetértés mellett lehet utálni, ami egy erős társadalmi nyomásként jelentkezik: definiálja mi a "szalonképes" és mi nem. Ma Magyarországon a melegek kimondott utálata, pláne fizikai megtámadása a nemzeti radikális szubkultúrán kívül nem elfogadott, de széles tömegek értenek egyet azzal, hogy "házasodni, gyereket nevelni azért ne akarjanak", és persze "ne az utcán csinálják", mint ahogy a legradikálisabb faji cigányellenességet elutasítók közül is azért sokan úgy érzik, hogy "most már legalább szó van a cigánybűnözésről". Lehetne sorolni, de összefoglalva: ma pár, a történelem során teljesen kiveszett babonától eltekintve a legtöbb csoporttal szemben a mainstream polgári réteg számára a nyíltan ellenséges diszkrimináció nem elfogadható, de ugyanennek a szofisztikáltan megfogalmazott, általában sztereotípiákban megjelenő enyhébb verziója még rendben van. Ez a helyzet távol áll az ideálistól, ami miatt az elkötelezett jogvédők gyakran foglalkoznak is a bújtatott kirekesztés jelenségével, így ezt nem is taglalnám tovább. Két olyan csoport maradt azonban, amit nyugodtan lehet piszkálni, nem néznek egyből csúnyán az emberre liberális körökben sem - sőt, igaziból a mellettük való kiállással ássa el magát az ember egy életre, mellékelt ábra például jelen írás - ők pedig a nemi identitásbeli kisebbségek (transzvesztiták, transzszexuálisok, transzneműek és interszexuálisok), valamint a kis vallások hívői (némileg a Jehova tanúi, Krisna-tudatú hívők, Egyesítő Egyház tagjai és a mormonok, náluk jobban a Hit Gyülekezete tagjai, de legfőképp a szcientológusok). Mindkét csoportra igaz, hogy egyrészt könnyű prédát jelentenek, hiszen kevés embert érintenek (még a legnagyobb alcsoportnak tekinthető Hit Gyülekezete is csak pár tízezer fős, a többi esetben pedig pár ezer vagy akár pár száz főről beszélünk), másrészt pedig ismeretlenségük és kulturális beágyazottságuk hiánya miatt az ellenük intézett támadások kevésbé váltanak ki automatikus szolidaritást, mint az ismertebb, népesebb kisebbségek elleni atrocitások. Ennek keretében - hogy az írás eredeti apropóját jelentő szcientológiához visszakanyarodjak - válik teljesen, ezúttal nem csak a radikális szubkultúrában elfogadottá, amikor nyomtatásban jelenik meg a "100 legbefolyásosabb magyar szcientológus" listája, amikor szcientológusokról (legyenek színészek, vállalkozók, sportolók, vagy bármi egyéb), mindenhol fel is tüntetik ezt a cimkét a sajtóorgánumok, ami hozzáállás bármilyen más esetben vagy szürreálisan komikus, vagy meglehetősen ijesztő lenne. Mindez történik azzal az álságos takarózással, miszerint csak a Szcientológia Egyház törvénytelenségeire, vagy a törvényeknek éppen megfelelő de közösségellenes tevékenységeire szeretnék felhívni a figyelmet. Bárki, aki egy kicsit is követi a szcientológia-ellenes blogokat és azok hozzászólásait, egyértelmű lehet - még ha egyet is ért velük - hogy nem erről van szó.

Egy valláshoz tartozó misztikus történetek (más vallások hívei és az ateisták szerint "mesék" vagy "fantazmagóriák"), a vallás erkölcsi tanításai, egyes konkrét hívők cselekedetei, egyes egyházi személyek cselekedetei, valamint az egyház hivatalos cselekedetei és állásfoglalásai egymással kapcsolatban álló, de önállóan megítélendő területek, akkor is, ha az adott egyház állítása szerint az adott vallásnak ő az egyetlen hiteles képviselője. Mint ahogy egy konkrét katolikus papról, hívőről, a katolikus erkölcsi tanításokról vagy Jézus csodás cselekedeteiről nem mondanak el semmit egyes papok pedofil bűntettei és az egyház felsővezetésének ezzel kapcsolatos botrányos cselekedetei, ahogy a radikális iszlám bigottság és az iszlám terrorizmus nem mond semmit a békés muszlimok százmillióiról és az ő erkölcsi irányukról, ugyanúgy bárkinek, akit ténylegesen a Szcientológus Egyház általa feltételezett visszaélések felderítése hajt is evidens lenne, hogy szétválassza ezeket a témákat. Ha a fő gond - mint a hivatalosan megfogalmazott vádakból kitűnik - miszerint az egyház a saját híveivel emberhez méltatlan módon bánik és kizsákmányolja őket minden téren, akkor ezen hívek megmentésére irányuló törekvéseket minden bizonnyal nem az "az elmebeteg szci idiótákat addíg ütném amíg mozognak" stílusban nyilvánítanák ki a kritikusok, ahogy pedig teszik.

Én magam legalább fél évtizede még csak arról is lemondtam, hogy a szcientológiához bármilyen téren kapcsolódó témában bárkivel érdemi kommunikációt kezdeményezzek. Áll egymással szemben két tábor, fekete-fehér nézőpontokkal. Az egyház iránymutatása szerint aki az egyházzal, a vallással, vagy a hívőkkel kritikus az igaziból mindennel kritikus, azaz ellenség. Velük szemben pedig állnak azok, akik szerint bárki, aki bármilyen szci-vel kezdődő szóról nem kizárólag negatívumokban beszél ésvagy differenciált gondolkodást javasol, az egyértelműen fanatikus szcientológus, azaz ellenség. (Nem tudom, ismerős-e ez a gondolkodásmód, pontosan ugyanennek köszönhető a cigányfajvédő-buzi-zsidó könnyű kiérdemelhetősége a kurucinfónál.) Mivel én magam alapvetően pont ebben a differenciált gondolkodásban, a megalapozott információkban és az ezekre épülő kölcsönös kommunikációban hiszek, egy ilyen helyzetben nem sok lehetőségem van.

Nem tartozom egyik táborhoz sem. Nem vagyok szcientológus, méghozzá tekintve hogy ennek eléréséhez nekem el kellett hagynom a neveltetésem szerinti egyházat és vallást, ez önmagában egy elég aktív kritikai hozzáállás. Annó tizensok évvel ezelőtt minderre több okom is volt. Az egyház elhagyására a legfőbb motivációm az volt, hogy személyiségemből fakadóan nagyon nehezen illeszkedek be autoriter rendszerekbe. Még a hagyományosan megszokott struktúrák is túlzottan erős korlátoknak tűnnek (elég sokat elmond, hogy szabadúszóként dolgozom, autodidakta módon tanulok és önkéntesként szabadon aktivistáskodom), egy bármilyen merev hierarchikus egyházi szervezet az ezzel járó megkérdőjelezhetetlen külső morális elvárásrendszerével nem az én világom. Ettől még persze nem kellene elhagyni a vallást, de az igazság az, hogy bár a "tedd a lehető legtöbb jót a legtöbb területen és a lehető legkevesebb rosszat a lehető legkevesebb területen" alapú általános erkölcsfilozófia szimpatikus, a minden vallásban megjelenő misztikus, természetfeletti vagy spirituális tartalmú történeteket nem tudom elhinni. Bár nagyon bízom benne, hogy létezik valami - bármi - az általunk megismerhető fizikai világon túl, valójában egyelőre olyan pszichológiai fogalmaknál mint "tudat", vagy "szándék" elvontabb dolgokban nem tudok ténylegesen hinni. Ez nem szándék vagy döntés kérdése, egyszerűen hiányzik a hit és kész. (Az utóbbi időben egyébként a történelmi vallások induláskori formáinak és az alapítók eredeti tanításainak, erkölcsfilozófiáinak megismerése foglalkoztat, bár figyelembe véve, hogy sémi, arámi, szanszkrit és hasonló nyelveken "némileg" hiányos a tudásom, kicsit lassan haladok...) Szóval nem vagyok szcientológus, méghozzá azért, mert úgy döntöttem, hogy nem akarok az lenni.

De semmi okom nincs arra, hogy a kritikátlanul kirekesztő és megbélyegző szcientológus-ellenes táborhoz csatlakozzak. Az általam - kora tinédzserként - megismert szcientológusokkal csak jó tapasztalatom volt, függetlenül attól, hogy nem ez lett az én világom, olyan embereknek ismertem meg őket, akik őszintén a világ jobbításán dolgoznak azon hitrendszer mentén, amiben hisznek, anélkül, hogy ezzel bárkinek is ártanának. Sem kapcsolatmegszakítással, sem anyagi visszaélésekkel nem találkoztam - de objektíven nézve ez se pro se kontra nem jelent semmit. Másfél évtizeddel ezelőtt, a hazai egyház korai szakaszában voltunk, gyerekként nem is sokat láthattam a dolgokból. Azóta maximum a családi ünnepeken hallok néha egyházi dolgokról (lesz éppen egy rendezvény, vagy jön éppen egy fontosabb külföldi vezető), de semmi olyat, ami hírlevelekben vagy más publikus csatornákon ne lenne elérhető bárkinek, aki kíváncsi rá. Antiszcientológus weblapokat néha nézem, tudjam, mikor mi a fő téma, de ugye ezekről tájékozódni, az nagyjából olyan, mintha Solymosi Eszter történetéről vagy a zsidóságról antiszemita weblapokról próbálnék infót szerezni. És mint ahogy az antiszemiták sem szokták elmesélni, hogy az általuk valóságosnak elfogadott zsidó világkormány bűneit miért a kisboltos Kohn bácsin vagy a zsidó osztálytársnőn kéne leverni, ugyanígy soha nem volt világos, hogy Miscavige - vagy bármely más vezető - valóságosnak elfogadott, a hívők ellen elkövetett tetteit miért minden egyes hívő megbélyegzésével és társadalomtól való elszeparálásával gondolják kezelni.

Itt pedig vissza is kanyarodunk az eredeti gondolatmenethez, miszerint mindez nem erről szól. Hiszek benne, hogy minden egyes ember által létrehozott, egynél több emberre hatással lévő szervezetet lehet és kell is figyelni, ellenőrizni, kontrollálni és szabályozni, és ez soha nem csak "belső" ügy. Ez egyaránt vonatkozik államokra, azok alrendszereire, civil szervezetekre, profitorientált cégekre és egyházakra és a legtöbbjüknél jelentősen növelni kéne az átláthatóságot és a demokratikus kontrollt. Szekuláris demokráciákban éppen napjainkban válik egyre fontosabbá, hogy a kulturális sokszínűség és az ebből fakadó eltérő társadalmi normák miatt beszédtéma legyen az össztársadalmi értékrend, az egyenlő jogok elvének és a vallások saját értékrendjeinek összehangolása, ami egész Európában számos történelmi egyházzal kapcsolatban is folyamatosan kérdéseket vet fel. Egyértelmű, hogy olyan szabályozásra van mindenhol szükség, ami egyszerre teszi lehetővé a lehető legtágabb szabad vallásgyakorlást, és biztosítja az emberek méltósághoz, egyenlőséghez és szabadsághoz fűződő elidegeníthetetlen jogait, valamint ezen szabályokat be is kell tartatni, mindenhol egyenlő mércével mérve. Én nem tudok róla hogy ma Magyarországon lenne olyan csoport, ami ezzel a törekvéssel foglalkozna. Ami ma zajlik, az mindössze a korábban felsorolt szűk csoportok tagjainak viszonylag széles körű társadalmi elfogadottsággal történő megbélyegzése, ami egyes esetekben az adott csoport totális eltörlésének szándékából fakad, más alkalmakkor pedig pusztán diszkreditálás a célja.

Ez ellen pedig gyávaság nem felszólalni. Gyávaság kihasználni, hogy vannak, akikkel kapcsolatban nem társadalmi elvárás a szolidaritás.

Ugyanis lehetnék szcientológus, homo- bi- vagy transzszexuális, zsidó származású, zsidó vallású, cigány, arab, román, néger, Jehova tanúja, hit gyülekezetés, mormon, muszlim, protestáns, nő, vöröshajú vagy balkezes.

Remélem lenne, aki felszólalna értem.