Nyugdíjak megoszlása
Kopiás Attila Steve 2010.11.30. 05:30Az előző posztra több visszajelzést is kaptam, hogy sok benne a betű, úgyhogy íme egyetlen kép a magyarországi nyugdíj-helyzetről.
Az előző posztra több visszajelzést is kaptam, hogy sok benne a betű, úgyhogy íme egyetlen kép a magyarországi nyugdíj-helyzetről.
Az előző posztban utaltam rá, hogy a kormány adózási elképzelései szerintem a gazdagokat támogatják. Bár nem ez volt a fő mondanivaló, azonnal érkeztek felháborodott hozzászólások, miszerint ez nem a gazdagokat, hanem az adófizetőket támogatja.
Itt egy dologban akkor nincs vita: a kormány a jelképes családi pótlékon felül tényleg nem támogatja a járulékból élők (nyugdíjasok és segélyezettek) gyerekeit. Amellett, hogy ritka mód gyomorforgatónak tartom, hogy a gyerekeket büntetik - hisz az ő gyermekkoruk válik nehezebbé - a szüleik hátrányos anyagi helyzete miatt, nem is igazán értem, mi az a cél, amit el szeretnénk ezzel érni a járulékból élő gyerekes családoknál. A gyerekek megvannak, munka nincs (vagy már nincs), mégis mit kéne csinálnia a családnak ahhoz, hogy a kormány ne azt üzenje, hogy feleslegesek azok a gyerekek?
Amiben viszont a jelek szerint vita van, miszerint mennyire a magas jövedelműeket támogatja a mostani adórendszer-átalakítás, és mennyire általánosan mindenki jól jár? Ugyan tudom, hogy blogon érdemi érvelést kifejteni kvázi teljesen fölösleges, de engem személyesen érdekelt, mennyire megalapozott a szubjektív érzésem, úgyhogy internetre és excelre kerekedtem, kiszámoltam mi mennyi, és ha már egyszer megvan az információ, akkor közzé is teszem.
Mivel elég sokat fogok a kiszámolás mikéntjéről is írni, ami nem biztos, hogy mindenkit érdekel, így a technikai információt dőlttel jelöltem, a lényegi információra pedig félkövérrel igyekeztem felhívni a figyelmet, azaz akit nem érdekel hogy mindez hogy jött létre, annak elég a nem-dőlt szöveget elolvasnia. Az illusztrációul szolgáló képeket pedig azért láttam el a poszt címével, mert önmagukban csak félinformációkat tartalmaznak, ha bárkihez csak egy kép jutna el, ne tévessze meg, tudjon utánanézni a valódi jelentésének. Minden kép kattintható, nagyobban nyílik meg - ha valakinek nem működne, akkor jobbklikk és Megnyitás új ablakban.
"Ha a fidesz szerint rendben van hogy komolyan vehetetlen alakok irányítják az országot, én sem fogom komolyan venni őket. Ha szerintük helyénvaló, hogy pártirányítással bábintézményeket üzemeltetnek, ezekre én is pártszervezetként fogok tekinteni. Ha szerintük az új alkotmány egy állampolgárokra nem tartozó firkálmány, én is így fogom kezelni. És ha szerintük a törvények közmegegyezés nélküli párthatározatok, akkor én is pont olyan magasról fogok tenni ezekre, mint bármely párthatározatra."
Azok közé tartozom, akik gyerekként tapasztalták csak meg az előző rendszer végét. Nem sokat értettem belőle, de nem egészen a régmúlt történelme számomra. Ha homályosak is, de vannak emlékeim arról a világról, volt mire épüljön mindaz amit később különböző forrásokból gyűjtöttem össze. Bármennyire is értékelem az egykori rendszerben a jelenleginél sokkal erősebb szociális biztonságot, a megélhetés és lakhatás kiszámíthatóságát, soha nem fogok tudni viszolygás nélkül gondolni rá. Önkényuralmi, parancsuralmi rendszerben ugyanis nincsenek önálló, szabad emberek. Vannak, akik önkényesen parancsokat adnak, mások pedig kötelesek vagyunk azt teljesíteni. Nem azért, mert jónak gondoljuk, nem azért, mert nagy általánosságban ezek a közjót fogják szolgálni, nem azért, mert az emberek közössége erre jutott, hanem egyetlen okból kifolyólag: ha nem tesszük, amit kell, jön a karhatalom és erővel kényszerít. Még a saját életünknek sem vagyunk teljesen urai: ha nálunk hatalmasabbaknak úgy tetszik, magánéletünk, egészségünk, családunk is bármikor lerombolható és nem tehetünk ellene semmit. Még közösségeink sem nagyon tudnak lenni, hiszen nem csak tilos a fennálló rend elleni szervezkedés, de mivel a felemelkedés egyetlen módja a képmutatás és a hatalmasokhoz dörgölődzés, így az emberek egymáson is áttaposnak azért, hogy a közösen gyűlölt vezetőktől alamizsnához jussanak. Elméletileg - és gyakran gyakorlatilag is - tehetetlenek vagyunk, semmilyen legális eszközünk a helyzet megváltoztatására. Az egyetlen lehetőségünk az életünk és környezetünk feletti minimális kontroll, vagy legalább a kontroll illúziójának visszanyerésére a lázadás, az illegalitással járó kockázat vállalása. Hiszen ne feledjük: önkényuralmi rendszerben a törvény nem bírja a nép morális támogatását, ez csupán egy erővel ránk kényszerített "házirend", ami alapján élnünk kell, ha nem akarjuk, hogy az önjelölt földesúr haragját magunkra vonjuk.
Nemrégiben belinkeltem Facebookon ezt a cikket A Város Mindenkié üres házakkal kapcsolatos akciójáról, amire szinte azonnal érkezett hozzászólás:
Mivel pár mondatban nagyon szépen rengeteg sztereotípia össze lett gyűjtve, gondoltam írok egy kicsit a témáról, amit már amúgyis régóta terveztem. (A konkrét hozzászólóról egyébként nem meggyőződésem, hogy nem pont a kritizálókat akarta parodizálni, mint azt rendszeresen tenni szokta, de ez abból a szempontból mindegy is, hogy ez a hozzáállás létezik és széles körben elterjedt.)
Mint sokan tudják rólam, az utóbbi majd' fél évben A Város Mindenkié hajléktalan érdekvédő csoport tagja vagyok. Tagjaink 80%-a hajléktalanként él és a legtöbb aktivitásunknak a hajléktalan emberek a célcsoportja. Hiába, hogy az utóbbi időben napi szinten része lett a téma és a közösség az életemnek, nem áltatnám magam azzal, hogy "ismerem a hajléktalan embereket" vagy "értek a hajléktalanság témájához", de hátha az eddig megszerzett minimális információ és tapasztalat másoknak is érdekes lehet.
"Ebben a pillanatban Magyarországon az aktuális kormánypárt vezetése bármit megtehet, sem törvények, sem az Alkotmány nem szabnak neki korlátot. A döntések kizárólag párton belül kell létrejöjjenek, a demokratikus intézményrendszer ebben nem vesz részt, pusztán formai "pecsételő" és végrehajtó feladatai maradtak, az ellenzéknek pedig a véleménynyilvánításon kívül más érvényesülési lehetősége nincs.
Rövidebben: pártállam."
Mióta a Fidesz-kormány kétharmados választási eredményt követően megalakult, rendre átlépi az eddigi kormányoktól megszokott kereteket. Módosította az országgyűlés következő alkalommal felálló létszámát, átírta az önkormányzati választás szabályait a saját dominanciáját biztosítandó, minden létező - elviekben a kormánytól független - testületbe, intézménybe, közmédiába és hivatalba a saját embereit ültette, hónapok alatt előkészített törvénytervezeteit pár órás véleményezési határidővel tolta le a - beleavatkozni amúgy is képtelen - ellenzék torkán, egyre másra hoz erőből csendőrmentalitású, drasztikus változást okozó intézkedéseket (magánnyugdíjpénztárak rekvirálása, egykulcsos adó, utcán alvás büntetése, visszamenőleges adóztatás stb), és még lehetne sorolni mi módon használta fel a rendelkezésére álló hatalmat. Miután a helyhatósági választásokon a kormányzati hatalom helyi ellenpólusaként működő önkormányzatokat is totális ellenőrzés alá tudta venni, gyakorlatilag egyedül az Alkotmány - és az azt betartató Alkotmánybíróság - maradt az, ami némi keretet szabhatna a kormány tevékenységének. Az Alkotmány, aminek a párt szájíze szerinti újjáírása ebben a pillanatban is zajlik, és az Alkotmánybíróság, amiről a mai napon döntött úgy a kormány, hogy jogköreit szimbolikusra csökkenti annak érdekében, hogy érdemben ne tudjon nekik ellenszegülni.
Ezzel a lépéssel lezárult a totális hatalomáthelyeződés folyamata. Jelenleg minden poszton vagy olyan emberek ülnek, akik a kormánypárt tagjai, vagy olyanok, akik engedelmetlenség esetén a kormánypárt által bármikor lecserélhetők, vagy ha személyileg függetlenek is tudtak maradni, akkor nem maradt lehetőségük a szembeszegülésre.
Tudja, aki kint volt, hogy ma a teljes nagykörutat megszállták a rendőrök, és már egy csengő vagy prizma hiánya miatt is dobálták az 5-20 ezres sárga csekkeket a bringásoknak. Volt, akinek a fejlámpája nem volt még bekapcsolva félhomályban és voltak jópáran, akiket sárga jelzésen áthaladás miatt kapcsoltak le.
A hétvégét internettől távol töltöttem, így visszatérve hatalmas megrőkönyödéssel kellett tudomásul vennem a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával kapcsolatos viharokat.
Sajnos azt kell látnunk, hiába szavazott az ország állampolgárainak bő kétharmada negyede a Fidesz-KDNP szövetségre, amivel nyilván akkor is tudták, hogy egyértelműen a forradalmi átalakulás mellett teszik le a voksukat, ha erről egy szó nem esett (aki érzi ezt, akinek a vérében van, annak mondani sem kell, a többieknek meg úgyis minek), most mégis vannak olyan ellenforradalmi erők, akik gúnyt űznek a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből.
Azon már meg sem lepődök, hogy vannak olyan nemzetellenes csoportok, akik nem szeretnék, hogy az országban béke, szabadság és egyetértés legyen, így sarló-kalapácsos plakátokkal vagy férfi nemiszerv rajzolásával űznek gúnyt ebből a roppant erőket felszabadító összefogásból.
Az viszont mindenképp mélységes szomorúsággal tölt el, hogy még a polgári underground körökben legnépszerűbb online újság/blog is dehonesztáló környezetbe szerkesztette be a magyar nemzet újra összegyűjtött életerejéből létrejött közös jövőnk tartóoszlopait. Ha már a párton belül is ellenséges elemekkel kell megküzdeni, mire számíthatunk?
Az egyetlen, ami tartja bennem a lelket, hogy nyolc év népnyomorgatás után a legnagyobb ellenzéki párt végre felelős politikai cselekedetre szánta el magát, és törvénytervezetben javasolja a Nemzeti Együttműködés Rendszerét Megtestesítő Személy (azaz Szeretett Miniszterelnökünk, Orbán Viktor) portréjának 50x70 cm-es kifüggesztését a közintézmények méltó helyeire.
Az árvízi védekezés irányítására kinevezett miniszteri biztos politikai indíttatásúnak tartja azokat a kifogásokat, amelyek a katasztrófavédelmi erők szervezetlenségére, az emberek magára hagyottságára utalnak. (MTI)
Tovább folytatódik az énblog-jelleg, ócsanálosi zsáktöltésről/-hordásról fotóblog és beszámoló, plusz a következő napokban várható helyzet. Nekem ugye nem volt olyan szerencsém, hogy gárdisták, országyűlési képviselők és újságírók körében rámoljak, így a dokumentálás is rám maradt. Bár láthatóan össznépi sport volt a helyi lakosság körében is a mobilos katasztrófafotózás és gumicsizmás iwiwképek gyártása, amíg fotóz az ember, addig nem dolgozik, így viszonylag kevés képet csináltam, azokat is csak a nyugodtabb pillanatokban.
A dolog ott kezdődött, hogy a szerdai adományleadás miatt tudtam, hogy aznap nem fogok tudni lemenni valahova segíteni, így legalább azon pörögtem, hogy kiderítsem, másnap hova menjek. Ezen a téren látszólag nagy segítség az internet, ezernyi telefonszámot találtam ugyanis, ahol elvileg lehetett munkára jelentkezni. Csak a gyakorlatban nem, többszöri próbálkozásra is az derült ki, hogy vagy nem tudnak semmit, vagy azt tudják, hogy épp nem kell ember. Közben lassan este lett, így már érdeklődni se nagyon tudtam hol. Így hát éjszaka szokás szerint dolgoztam, aludtam 2-3 órát, majd hajnalban félálomban hozott spontán elhatározásból felültem az első Miskolcra tartó vonatra.
Május 8-án tartottam egy jótékonysági célú születésnapi és lakásavató bulit, ahova ajándékot kötelező volt hozni, azzal a kitétellel, hogy minden, amit kapok, nehéz szociális helyzetben lévő emberekkel foglalkozó szervezethez fog kerülni. Nem szoktam a személyes életem eseményeiről beszámolni, de egyrészt szeretném, ha a vendégek kapnának visszajelzést az ajándékaik sorsáról, másrészt egy egyszerű, bárki által könnyen reprodukálható tevékenységről van szó, amivel mégis tud segíteni az ember a nála rosszabb helyzetben lévőkön.