Kényes témához nyúlok ma, ilyenkor mindig fontos tudni, hogy aki mond valamit, milyen nézőpontból is mondja azt. Az alábbiakban részletesen belebonyolódom majd az ideológia viszonyulásokba, de azt fontosnak tartom indításként leszögezni, hogy a Szovjet diktatúrát és minden önmagát kommunistának nevező diktatúrát iszonyatosan rühellek (mint ahogy a kommunizmushoz nem kötődőeket is), az általuk megvalósított terror, népirtás és mindennemű elnyomás pontosan az az ok, ami miatt feltétel nélkül ragaszkodom az erőszakmentesség, megkülönböztetés-mentesség és valós demokrácia ideáljához.

A konkrét esemény, ami kapcsán írásra szántam magam, az az, hogy Vajnai Attilát, a Munkáspártból kiszakadt Munkáspárt 2006 elnökhelyettesét a Magyar Köztársaság bírósága elítélte önkényuralmi jelkép (vörös csillag) viselése miatt és 120.000 Ft bírság megfizetésére kötelezte. Ő a bírság megfizetését lelkiismereti alapon megtagadta.

Bár az ítélet teljesen törvényes - ezt senki sem vitatja - két ok miatt egyáltalán nem tudok egyetérteni vele. Az egyik ok, hogy álságos kettős mérce szerint történik az alkalmazása, a másik ok pedig, hogy indokolatlan a munkásmozgalmakkal és a nyilas-nemzetiszocialista mozgalmakkal szemben azonos bánásmódot alkalmazni.

Hadd fejtsem ki elsőként, mire gondolok a törvény kettős mérce szerinti alkalmazásánal. Lássuk először, hogyan néz ki szó szerint a Büntetőtörvénykönyv idevágó passzusa:

269/B. § (1) Aki horogkeresztet, SS-jelvényt, nyilaskeresztet, sarló-kalapácsot, ötágú vöröscsillagot vagy ezeket ábrázoló jelképet
a) terjeszt;
b) nagy nyilvánosság előtt használ;
c) közszemlére tesz;
ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő.
(2) Nem büntethető az (1) bekezdésben meghatározott cselekmény miatt, aki azt ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el.
(3) Az (1)-(2) bekezdés rendelkezései az államok hatályban lévő hivatalos jelképeire nem vonatkoznak.
(4)

E törvény értelmében tilos Magyarországon kommunista vörös csillagot viselni, Heineken sört közszemlére tenni, Rage Against the Machine zenekar vöröscsillagos pólóját viselni, a Red Star Belgrad futballcsapat kitűzőjét hordani és természetesen a sarló-kalapácsos CCCP pólók és a piros alapon a híres Che Guevara fotót bemutató pólók is törvényt sértenek. Semmiféle kivétel nem vonatkozik ugyanis a törvény szerint ezekre a példákra, azt csak mi tudjuk, hogy a gyakorlati jogalkalmazás természetesen rugalmas és megfogalmazástól függetlenül az eredeti célja az volt, hogy kommunista politikai jellegű tevékenység ne folyhasson. (Most veszem észre, hogy a az áthúzást sem számít kivételnek, azaz a kommunizmust-a-kukába és nácizmust-a-kukába kitűzők birtokosai mellett a rendőrség szeme láttára sértettem én is törvényt az áthúzott horogkeresztes táblámmal.)

Ennek fényében, elvonatkoztatva bármilyen ideológiai tartalomtól, kizárólag a jogalkalmazást érintő nézőpontból én fizikailag négy lehetőséget tartok elképzelhetőnek:

1, A jelenlegi törvény konzekvens betartatása, ami focidrukkerekkel, metálosokkal és lázadó középosztálybeli fiatalok pénzbüntetéseivel töltené fel az államkasszát, szerintem meglehetősen groteszk helyzetet okozva.

2, A törvény módosítása oly módon, hogy vagy kimondjuk, hogy Magyarországon tilos kommunista-munkásmozgalmi ideológia reklámozására használni a csillagot, vagy a kivételek listáját bővítjük jelentősen. Ezáltal a jogalkalmazásunk legalább köszönőviszonyba kerül a törvényekkel, viszont ideológiai alapon definiáljuk a cselekedetet, azaz az a hülye helyzet állna elő, hogy mindenki hordhat vörös csillagot, kivéve aki kommunista.

3, Maradunk annál, ami jelenleg van. A jogalkalmazás nem követi a törvényeket, azokat megsérteni szabad - ha nem kommunistáskodás a cél. Ez elég borzasztónak tűnik számomra, hiszen jogrendünk alapja a konzekvens és objektív ítélethozatal kéne legyen.

4, Eltöröljük az egész törvényszakaszt ahogy van. Igen, horogkeresztestől. Járulékos előnye lenne, hogy végre mindenkin lehetne látni, hogy hova tartózónak érzi magát. Ha echte nácik akarnak zászló alat masírozni, én konkrétan jobban szeretném, ha horogkereszt alatt tennék ezt, mintsem hogy asszimilálódjanak hozzájuk képest mérsékelt csoportokba és lassan senki se tudja eldönteni, hol kezdődik a náci, fasiszta, nyilas és hol végződik a mezei nacionalizmus. Azzal, hogy betiltunk olyan jelképeket, amik mögött található ideolgiától és történelmi emlékektől elborzadunk, nem szüntettük meg ezeket az ideológiákat, nem nehezítettük meg ezen emberek egymásratalálását, csak elrejtettük őket magunk elől.

Lényeg a lényeg, bármilyen formában is, de mindenképpen támogatnám, hogy a konzekvens jogalkalmazás érdekében valamilyen változás történjen, egy esetlegesen betartatott törvény senkinek nem jó ugyanis. Utolsó példaként: pár hete egy iatal, kopasz nemzetiszocialista sétált előttem az utcán, könyökén jó tenyérnyi horogkereszt-tetoválással. Van bárki, aki reálisnak tartja, hogy ő minden alkalommal, amikor az utcára lép, kap egy 120.000 Ft-ról szóló bírságot? Én konkrétan örültem, hogy tudom, hova tegyem a fickót (azért elég elhatározottnak kell lenni egy látványos helyre tetovált horogkereszthez), a szintén arra sétáló néger pár is elsőre tudta.

A másik téma viszont amit említettem, az a nemzetiszocializmus, hungarizmus és kommunizmus azonos kezelése. Egyértelmű, hogy a jogalkotó számára a diktatúrák szimbólumkészletének betiltása volt a célja és a szovjet diktatúra, náci diktatúra és nyilas rémuralom azonos kezelésével mindenképpen egyetértek.

A kérdés számomra az, hogy ezeknek a rendszereknek mennyi közük volt az általuk hivatkozott ideológiákhoz.

A hungarizmus esetén egyszerű a dolgunk, hiszen Szálasi alkotta meg, ő is kezdett neki a kivitelezésének és halálig állította, hogy jó szándékkal és jó úton járt, azaz egyértelmű, hogy a nyilasterror és a hungarizmus elválaszthatatlanok egymástól.

A nemzetiszocializmus terén sem sokkal bonyolultabb a helyzet. Ugyan a Hitler által egységes rendszerként megvalósított fajelmélet és antiszemitizmus jóval régebbi időkre nyúlik vissza, a nemzetiszocialista eszmerendszer egyértelműen a kor “vívmánya”. Ideális jövőképe az “árja” faj boldogságára korlátozódik, így erőszakmentes vagy megkülönböztetés-mentes megvalósításának lehetőségéről beszélni értelmetlenség. Kijelenthetjük hát, hogy a nemzetiszocialista eszme önmagában önmagában is káros, erőszakot és megkülönböztetést tartalmaz, a gyakorlati megvalósítására tett kísérlet ennek az ideának a hű követése.

A kommunizmusnál viszont hirtelen ez a megközelítés érdekes eredményeket hoz elő. A spirituális kommunizmus különböző történelmi megnyilvánulásait (pl. “Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.”) most hagyjuk, erről egy későbbi alkalommal úgyis szeretnék részletesebben beszélni. Nyilvánvaló, hogy a vörös csillag szempontjából a materialista kommunizmust kell megvizsgálnunk, hogy az ideológia megegyezik-e a diktatúrák (elsősorban a szovjet) által követett úttal, vagy sem. Őszintén szólva én nagyon sokáig zsigeri elutasítással viselkedtem minden iránt, aminek bármi köze volt valaha is bármilyen diktatúrához, így a fejemben a kommunizmusról a közhiedelemmel egyező, “Marx-Engels kitalálta, Lenin alkalmazta, Sztálin mészárszéket rendezett belőle” történet élt. Amikor a XXI. században erősödő, a szovjet példát megtagadó és deklarált erőszakmentesség felé hajló kommunista áramlatokról hallottam, érthető hát, hogy eléggé összezavarodtam és elkezdtem utánanézni a dolgoknak. Az első és legfontosabb információ a kommunizmusról külső szemlélőként, hogy fejlődése nem korlátozódik egy-egy állami vezető által megvalósított programra, hanem decentralizált módon, napjainkra több tucat irányzat jött létre, melyek számos dologban nem értenek egyet egymással, gyakran a marxista dogmák nagy részét is megkérdőjelezve. Nagy általánosságban kommunistának azok tartják magukat, akik hisznek abban, hogy jó lenne egy osztályok nélküli társadalomban élni, ahol mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik. Több irányzat is van, amely az önmagukat kommunistának nevező egykori és jelenlegi államokat centralizáltságuk, erőszakosságuk, intoleranciájuk és egyáltalán a diktatúrákra jellemző elnyomás minden jegyének felvonultatása miatt kritizálják, azt állítva, hogy ez éppen ellentétes az általuk képviselt kommunista ideállal. És ez az egyre erősödő áramlat mit használ szimbólumként? Ugyanazt a vöröscsillagot és sarlókalapácsot, mint a szovjetbarát kommunisták. Nem mondom, hogy sikerült megbarátkoznom a kommunizmussal ennek az érdeklődésnek köszönhetően, de arról sikerült meggyőződnöm, hogy rengeteg önmagát kommunistaként definiáló ember létezik, aki elutasítja amit én is és olyan utópiáról álmodozik, ami ha nem is az én álmom, de mindenképpen az emberiség egészének jólétét tűzi ki célul. Fogalmaztam magamban egy hasonlatot, de mielőtt megfogalmazom, kérni szeretném, hogy csak abban az apektusban értelmezzük, ami a célja és ne próbáljunk meg bármi egyéb hasonlítási szándékot belelátni. Eszembe jutott ugyanis a kereszténység és a kereszt, mint szimbólum történelme. Egy vallás, ami indulásakor az Isten előtti egyenlőséget, szeretetet és megbékélést hirdette. Szimbólumává tette a keresztet, a megváltója önfeláldozásának bizonyságát. Évszázadok elteltével ennek a vallásnak a nevében emberek számos, egyértelműen elítélendő cselekedetet hajtottak végre, legyen szó a keresztes háborúkról, eretneküldözésről, vallásháborúkról, vagy akár az egyház emberek feletti hatalmával való visszaélésről és ezen cselekedetek legfőbb szimbóluma természetesen mindig a kereszt, mint a cselekedetre feljogosítottság, az Isteni támogatás jelképe volt. Szerencsére ma is szép számmal élnek köztünk emberek, akik Jézus tanításait és szellemiségét igyekeznek a mindannapokba ültetni. Elítélik az egyház történelmi túlkapásait, gyakran pedig a mai kor egyházainak döntéseit is élesen bírálják, a keresztet azonban, mint a legfőbb jóhoz való kapcsolatuk jelképét, megőrizték. Nem rohannék nagyon előre, mindezzel csak azt akartam felvázolni, hogy a Szovjetúnió nem tekinthető a kommunista ideológia egyetlen, vagy akár hiteles örökösének.

Itt viszont felmerül a kérdés, hogy ha a nemzeti szocialista diktatúrák saját ideológiájuk többé-kevésbé sikeres megvalósításai voltak, a nemzetközi szocialista diktatúra viszont pont azok miatt a dolgok miatt nem, amik miatt mi elítéljük, akkor mi a helyzet a közös jelképeikkel. Nem lehet-e, hogy egy társadalmi utópia követőit bélyegezzük meg, olyan emberek cselekedeti alapján, akik a mai kommunisták szabadság-ideáljának pont az ellenkezőjét valósították meg.

Több kapcsolatom van antiklerikális keresztényekkel, mint 3. évezredbeli szovjetellenes kommunistákkal, így nem tudom, mennyire reális az a benyomásom, hogy napjainkban egy új, a szovjetúnió gyűlölt hibáit egyértelműen elkerülő irányzat erősödik a kommunizmuson belül. Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy jelenleg erőszakot és megkülönböztetést nem alkalmazó, diktatúrára nem törekvő és aziránt nem vágyakozó emberek számára tiltja a törvény, hogy szabadon kifejezzék ideológiájukat.

Nem mondom, hogy ma Magyarországon a vörös csillag tiltása lenne a legnagyobb problémánk. De épp törvény által meghurcolni készülnek egy embert egy olyan cselekedet miatt, amivel egész Európában elfogadott módon, egy egész Európában elfogadott - egyébként az Európai Parlamentben is képviselt - ideológia mellett tett hitet.

Minden tiltás mellett szóló érv ismeretében, számomra ez nem a szabadság felé vezető útnak tűnik.