Tudom-tudom, tomcat is megmondta hogy ha nem vagyok az Igazzy Magyarokkal, akkor márpedig én biztos Gyurcsánnyal vagyok, ehhez kéne picit igazodnom, de nem megy. Esküszöm, sokáig azt hittem, Orbánék akkor fognak választás nyerni, ha ki sem nyitják a szájukat, csak annyit mondanak, “nálunk jobb lesz” és kész. Ha nem sütnek el egy Mikola vagy Semjén féle hülyeséget, csak kussolnak, simán mindenki elhiszi, hogy náluk jó lesz (pedig ugye, de ezt most hagyjuk), annyira idiótának tűnik mindenki körülöttük. A szélsőjobb ugye büszke is rá, hogy folyamatos cirkuszban pörög, szent meggyőződésük, hogy nélkülül meleg hordák erőszakolnák fenékbe a fiainkat, cigányok szervezetten terrorizálnának mindenkit, a zsidók meg még az előbőrünket is eladnák. Ebből a parájukból kifolyólag rengeteg dolgot csinálnak, ami baromi vicces is lenne ha egy üres univerzumban csinálnák és nem itt tennék tönkre pár millió magyar állampolgár napjait. Mindenesetre eddig a Hónap Lendkerekes Idiótái megtisztelő címet azért csak ők nyerték el rendszeresen. (Abba is hagyom gyorsan az ekézésüket, de nem bírom kihagyni, hogy meg ne kérdezzem, vajon mi visz arra egy huszonéves srácot, hogy úgy hívassa magát, miszerint a Véderő Országos Főispánja, Koncz Hunkürthy Attila?… Mindig tudtam, hogy rossz mozgalomba szálltam be, máshol már rég ellentengernagy lehetnék…)

Nem hiszem, hogy a civil öntudatnak lenne még annyira lejáratott megnyilvánulási területe, mint a politika. Olyannyira lejáratott, hogy még a szavak is elhasználódtak, így ha a témáról szeretnénk beszélni, fontos, hogy először kezdjük egy kis szubjektív definiálással.

Pártpolitika (bulvárpolitika): felszabadítandó a politika szót a pejoratív értelmezés alól, hívjuk innentől bulvárpolitikának azt a mainstream pártok által elkövetett, hisztérikus és bulvárstílusú tevékenységet amelyet olyan jól ismerünk és éppen annyira utálunk is. Ennek fontos velejárója, hogy érdemi témákról nem esik szó, ha mégis, akkor pedig tartalomtól függetlenül pártok érdekviszonyai határozzák meg frontvonalakat. A korrupció melegágya, enélkül semmi értelme nem lenne, eredeti célját (az állampolgárok képviselete, segítése és támogatása) már régen elveszítette. Fontos: elméleti síkon pártok is végezhetnek érdemi politizálást és ezt rengeteg kisebb formáció a gyakorlatban is megteszi, így lényeges, hogy a korrupt pártok miatti ellenszenvünket nehogy véletlenül a korrupt pártok ellen, azok alternatívájaként becsületesen szerveződő pártformációkon éljük ki.

Őszintén szólva évek óta elegem van belőle, hogy az állam közellenségként, rendszabályozandó bűnözőként kezel csak azért, amiért élek, dolgozom, vásárolok stb. Most azonban az eddigi tűrhetetlen állapotokat fokozva, a kormány immár szürreális szabályozásokat tervez bevezetni a feketegazdaság kifehérítésére. A jövőben a vevőnek is meg kell őriznie a blokkot vagy számlát, különben be kell még egyszer fizetnie az áfát (hisz ha nem őrzi meg a számlát, akkor “biztos”, hogy feketén vásárolt); a számlán és blokkon mindenképpen azonosíthatónak kell lennie a vevőnek (magánszemélyek vásárlásáról beszélünk, csak képzeljük el ezt az életben…); ha valaki nem ad számlát, nem csak a cég de az alkalmazott is büntetést fizet (akit ugye viszont kirúgnak ha nem hajlandó bevállalni ezt a kockázatot) stb. Vannak normális ötletek is a csomagban, de garmadával jönnek azok a javaslatok, amelyek úgy kezelik az embereket mintha bűnözők lennénk.

Mostanában sokat gondolkodtam azon milyen egy jó vezető és be kellett látnom, nem sok pozitív példa van előttünk a világban. Márpedig mindannyiunkra ráférne, hisz sokan vagyunk, akik életünk valamely területén vezetőként kell funkcionáljunk. Vagy egy családot kell vezetni, vagy egy kisebb nagyobb céget, vagy annak egy részét, vagy egy önkéntes közösséget, vagy egy együttest vagy bármi hasonló. Vezetőnek lenni nem ott kezdődik, hogy az ember országos- vagy világhírű, hanem a mindennapokban indul. Aztán lesznek, akik közismertek lesznek, de még ők is ugyanazon sémákat és motivációkat követik, amiket kicsiben kezdtek. Ezért aztán mindegy is, milyen téren vezetőről beszélünk, az tűnik fontosnak, miért és hogyan áll a dolgokhoz.

Az alábbi levelet küldtem el a pride.hu és a fesztivál címére.

Az LMBT a Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transzszexuális szavak rövidítése, az egy család vagyunk pedig a fesztivál idei szlogenje. Amúgy ajánlom a fesztivál weblapját a figyelmetekbe, egy helyre összeszedve van tök sok érdekes infó annak, aki érdeklődik a téma iránt.

Napok (igaziból hónapok, évek) óta nem hagy nyugodni egy téma, ami a jelek szerint hirtelen a belpolitikai közbeszéd napi tárgyává vált. Ez pedig a “fegyelmezzük már meg a cigányokat segélyen élő nagycsaládosokat, mert ez így nem állapot” szituáció. Ugye a közbeszéd tematizálásához mindig kell valami aktuális szituáció, ebből pedig napjainkban van bőven - és lesz is a jövőben. Vegyük fel mondjuk a fonalat a “megvédjük a magyarokat” Gárdánál, Olaszliszka, Monok, Pátka, mittomén, több kistelepülés nevét tanulja meg az egyszeri magyar manapság, mint közoktatásban 12 év alatt. A tendencia egy irányba mutat: a szélsőjobbról elindult követelések mainstreammé válnak és lassan szélsőjobbtól populistáig mindenki azt követeli, hogy a becsületes magyarok vérén élősködő segélyen élő bűnözőket rendszabályozzák már meg végre, segély csak munka ellenében járjon, a bűnözőknek meg saját kézzel csapjunk oda ha a rendőrség nem intézkedik. Persze nem rasszizmusról van itt szó, “cigányfajvédő” (c Kurucinfo) aki ilyet mond, hiszen nem nevezzük nevén a cigányokat fenébeis bűnöző élősködőket.

Van egy nagyon fura attitűd az országban, ami fel-fel bukkan, bármilyen témáról is esik szó. Ez pedig a betiltáshoz, mások megrendszabályozásához kötődő monománia. Az érdekes, hogy mindenkinek más a heppje aminek a korlátozásától majd jól lesz neki, ha egészében nézzük a társadalmat, akkor viszont szinte bárminek a betiltását, megregulázását széles tömegek támogatnák. Gyakorlatilag mindegy, milyen témáról esik szó, szcientológia, kommunisták, nácik, melegek, füvesek, szórakozóhelyek, dohányosok, biciklisták, motorosok, cigányok, valahogy mindig előjön, hogy a legjobb az lenne, ha mindenki középosztálybeli fehér hetero nagycsaládos lenne, aki kizárólag tiszta levegőt szív és teleportálással közlekedik, erre a megoldás pedig a mindenmás betiltása vagy halálba regulázása lesz. Nyhgh.

Az nem újdonság, hogy kurucéknál nagyon elgurult a gyógyszer. Most éppen a melegekre szálltak rá, elvégre a zsidócigány összeesküvés legfontosabb pontja, hogy elbuzisítják a szittyamagyarokat hogy elfoglalják a hazát. Komolyan, most nem viccelek és nem forgatom ki, ez az elmélet, teljesen készen vannak. Ezzel mondjuk együtt lehet élni mint a sztálinista dédpapával, ha csak szájaskodnak, sok vizet nem zavar, csak néha kicsit égő, hogy ilyenünk is van. Most azonban két új fejlemény is van. Tomcat még csak hetero szembesétálgatásra hívja az embereket, hát tegye. Szerinte ettől majd a melegek jól elszégyellik magukat amiért melegek és többet nem sétálnak. Mondjuk én nem igazán értem, hogy a kéttucat táncosfiúként dolgozó emberre ez mekkora hatással kéne legyen, vagy az egy-kétezer normál öltözékű, párjával békésen és nyugodtan együttélni kívánó felvonuló kéne megváltozzon attól, hogy szembe is sétálnak párok, de ez most mindegy is. A Magyar Önvédelmi Mozgalom és a Budaházy-Toroczkai duó ugyanis már nem csak sétálgatásra hív, hanem arra, hogy “hunnia serege” védje meg a fővárost, azaz “támadnunk kell! Felkészülten, összehangoltan, kiszámíthatatlanul, elszántan és keményen!”.

Elsőre marginális problémának tűnik, de minden héten, minden nap, minden percben szembesülve vele, hogy a magyar közéletben a jobb-bal fogalmak mennyire eltorzultak, kicsit nehézzé teszik az értékalapú politikai gondolkodást. Régóta szerettem volna, hogy ha egyszer azt írom, hogy baloldali vagy liberális, akkor legyen egy hivatkozási alap, amihez lehet viszonyítani, itt most ilyesmik összefoglalására teszek egy kísérletet. Van saját ideológiai preferenciám, itt most nem cél ennek kidomborítása, ha mégis valahol becsúszik, hát emberi hibaszázalék.

Van pár dolog, amit az alábbi rendszerezési elméletről tudni kell, mielőtt belekezdünk.

Az első, hogy borzasztóan elavult. A poszt-globalizációs világ társadalmi problémáira adott válaszok kategorizálásában nem igazán nyújt segítséget, olyan mint ha azt kéreznéd, hogy a “piros” az inkább észak, dél, kelet vagy nyugat - értelmezhetetlen. Viszont még mindig reálisabb, mint a hazai jobb-bal-liberális háromszög és a hozzá tartozó fogalmak, valamint az euroatlanti térség mainstream politikai elemzői jó ideje ezt használják, rég az általános háttérműveltség része kéne legyen.

A másik tudnivaló, hogy mint minden modellezési módszer, nagymértékű leegyszerűsítéseket alkalmaz. Nagyon gyakori ugye, hogy egy embernek bizonyos témákban mondjuk baloldali, más dolgokban meg jobboldali a nézőpontja. Ha egy n dimenziós rendszerben próbáljuk ezt elhelyezni, maximum átlagolni tudunk, akkor pedig a néha szélsőbal - néha szélsőjobb nézetek ugyanúgy középre fognak esni látszólag, mint a tényleges középpártiak. Szintén egyszerűsítés, hogy az aktuális pillanatban és területen felkapott társadalompolitikai témákat szoktuk csak elemezni. Nyilván Karthágó megtámadása és a mesterséges intelligenciával rendelkező lények emberi jogai nem napjaink aktuális kérdései, fölösleges is lenne mérni. Az viszont elképzelhető, hogy valaki a mindennapi élet témáinak 90%-ban konzervatív álláspontot képvisel, míg napjaink vitatémáiban épp liberális oldalra kerül.

Szóval véleményem szerint ez a modellezési mód leginkább jól szeparálható kérdésekre megfogalmazott társadalompolitikai válaszok jellemzésére alkalmas, de hát ez is több mint a semmi.

A modell egy egyszerű kétdimenziós koordináta-rendszerben próbálja ábrázolni az ideológiákat (kép forrása WikiPedia):

Itt a két egymással ellentétes pólus-párt egy gazdasági és egy elvi képviseli.